Amikor először felvetődött az ötlet, hogy menjünk le focizni, hosszasan törtem a fejem, hogy hol találhatnánk erre alkalmas helyet a belvárosban. Olyan hely kellene – gondoltam – ahol senkit nem zavar a bőr csattogása és pattogása, ahol nem kell attól tartani, hogy valamit összetörünk, esetleg autó elé gurul a laszti, és az se lenne baj, ha nem törne ki a bokánk a göröngyös talajon. Persze, mozogni akarunk, de azért nem lenne jó, ha tovább tartana a pályáig eljutni, mint amennyi időt ott tölthetünk.

Focipályának nevezhető képződményt a Zagyva parton, a Szolnok ispán körút elején, a piros-fekete kosárpálya mellett tudtam felidézni. Tőlünk kicsit messze van és kicsit romos. Viszonyt hasonló, szabadon használható nem jut több az eszembe a két folyó és mondjuk a Szántó körút-Mátyás király út által határolt területen.

Második ötletként – részben közelsége miatt – a Tisza ártere merült fel. A régi híd és az épülő gyaloghíd között ugye túl szűk a part, úgyhogy a vízirendőrség előtti – egyébként széles – területet próbáltuk ki. Göröngyös, hiszen nem mondta senki, hogy ez focipálya. És iszonyatosan szemetes, mintha nem lenne gazdája. Pedig milyen evidens hely lehetne egy szabadon használható focipályának. Csak le kellene kicsit döngölni, rendszeresen nyírni a füvet, meg két kapuszerű valamit felállítani a végére. Az árvíz levonulása után egy nap alatt helyre lehetne hozni.

A következő ötlet a Tisza Szálló környéke volt. A Verseghy parkba a virágok miatt nem mentünk. Máshol meg csak annyi hely volt, hogy kicsit passzolgassunk, ami megdöbbenést keltett néhány arra járóban.

Mit tegyünk? Ha sétálni akarunk, tobzódunk a lehetőségekben. Ha játszótér kell, bőséges a választék. Viszont nő a gyerek – feltételezem, nemcsak az enyém -, és olyan jó lenne egy hely, ami nincs túl messze, labdajátékokra alkalmas, és senkit nem zavar, ha ott passzolgatunk.

Éppen az ígéretek heteit éljük. Velem lehet beszélni!