Három nappal az ünnep után, egy játszótér, egy templom és egy iskola háromszögében, tomboló kánikulában, még mindig ott sorakoznak a budik a Verseghy előtti parkban. A szagot már vágni lehet. Ahogy a Rózsakert sarkánál is. A bűzön kívül mindenki szabin?

Nem UFO-k, hanem az "igényes" városépítészet több évtizedes hírnökei. Műkő virágtartók, amelyek lépten-nyomon felbukkannak Szolnokon. Két jellegzetességük van. Egy: általában gazdátlanok, így többségükben nem virág, hanem csak szemét terem. Kettő: állapotuk folyamatosan romlik. Mint a Vízügyi székház tövében tanyázó példányoké.

"Úgy is mondhatnám, hogy én vagyok az utca hírmondója." Mit szólna Lópici Gáspár, ha látná, mivé vált a szakmája? Vagy a Vadliba őrsnek örömmel nyilatkozna arról is, hogy a szolnoki Baross utcán még olyan plakátokra is bukkanhat az újak alatt, amiket még az ő idejében ragasztottak ki? Nem olcsó ilyen helyekre plakátokat kihelyezni. A profitráta azonban nem engedi, hogy időnként letakarítsák a hirdetőoszlopokat. Persze, ha nincs a városházán senki, akinek ez bántaná a szépérzékét, és merne szólni is a gazdának, akkor maradnak a "plakátmagányban ázó éjjelek" - és nappalok.

Értem én, hogy rollerezni jó, környezettudatos és valakinek hasznos is. De amikor már nem jó, nem környezettudatos és az eszköz gazdájának sem hasznos, akkor a rollerek többsége miért az út közepén végzi? Mintha minden második szolnoki rollerező menet közben, az út közepén gondolná meg magát, és hagyja magára zöld eszközét, mint gazdátlan eb az ürülékét. Én meg kerülgethetem. Vagy hódolhatok a lassan alakuló új szenvedélyemnek: az útban lévő rollerek útból elpakolásának. De ebben nekem mi a jó?