2025.11.9. (vasárnap)

A helynek szurkolok

A helynek szurkolok

Dátum:

Megdöbbentő számomra, hogy alig egy éve írtam erről a helyről. Mármint a szolnoki Hősök tere sarkán lévő üzlethelyiségről, ahol akkoriban nyílt meg a Bonjour kávézó. Ma már a Piknikség működik ott. Aminek legalább annyira szurkolok, mert maga a hely és Szolnok is megérdemelné a sikert.

A Baross és a Batthyány utcák sarkán, de lényegében a szolnoki Hősök terén található az az egykor földszintes, téglaburkolású ház, aminek utcára nyíló helyiségeiben lassan egy évszázada mindig üzletek működtek. Egyszerűen azért, mert a város egyik legforgalmasabb utcáján áll, ahol szinte mindenki elhalad, aki szolnoki vagy Szolnokon van dolga. Nem véletlen, hogy pár lépésre ettől a sarki üzlethelyiségtől évtizedek óta nyitva tartó hentesboltot meg gyógyszertárat találunk. Ha pedig azt is hozzátesszük, hogy néhány méterre van a város egyik leglátogatottabb egészségügyi intézményétől, az SZTK-tól, és körülnézünk, micsoda vendéglátóhelyek vannak a közelében – pozitív és negatív értelemben egyaránt -, akkor nem szakmabeliként is hinnünk kell a helyben.

Alig egy éve örömködtem azon, hogy Szolnok egy újabb kis kávézóval gazdagodott ezen a helyen. Elfogadva, hogy a belülről igényesen kialakított Bonjour a manapság divatos kávézó-pékség egyveleget választotta. Őszintén drukkoltam az üzemeltetőnek, hogy gyökeret tudjon verni. Elsősorban azért, mert megjelenése azt is jelentette számomra, hogy a beülős helyek elkezdenek a szűken vett belvároson túl, netán a vasút felé is terjedni. És éppen ezért sajnáltam, amikor egyszer csak bezártak, és üresen tátongott a sarki helyiség. Komolyan rettegtem attól, hogy esetleg a belváros felé húzódó kínai ruhaboltok szereznek itt újabb hadállást.

Pár hete megnyugodtam. Nem váltott profilt a sarok. Sőt!

Talán két éve sincs, hogy a Megyeháza közelében lévő, az egykori Képcsarnok helyén megnyitott Félegyházi pékségről, illetve gyerekkorom kiflijének reinkarnációjáról áradoztam. Amit szerencsére ma is vállalhatok, hiszen az elmúlt években sem változott a minőség. Ami igazán bíztató. Főleg, hogy a Hősök tere sarkán a Félegyháziak nyitottak kávézó-pékséget Piknikség néven. És bár elsőre kicsit erőltetettnek tűnik a név, hajlandó vagyok évek alatt megszokni, sőt fogalommá tenni. Csak maradjanak életben!

Amihez az alapok megvannak. A Piknikség belső tere igazán hangulatos, vidám és jó színű. Az pedig, hogy az asztalok egész közel kerültek a hatalmas ablakokhoz, aminek köszönhetően lényegében a város főutcáján ücsöröghetek, számomra kifejezetten szimpatikus. Arról nem is beszélve, hogy a Félegyháziak megszokott termékei – újabban szendvicsekkel kiegészítve -, normális italválaszték, emberi kiszolgálás és nem elrugaszkodott árak várja a betérőket. Legyenek azok csak vásárolni vagy akár ücsörögni is akarók. Egyszóval minden adott ahhoz, hogy működőképes és szerethető kávézó váljék ebből a jó sorsra érdemes sarki helyből. Hátha sikerül!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Lekvár és pár szó

Zoli bácsi szilvalekvárja a Hild téren főtt. A szemünk láttára merte az üvegbe, tanácsot is adott a tárolásához, meg jó étvágyat is kívánt. Ha nem állt volna sor a pultja előtt, talán másról is elkezdünk beszélgetni. Mert a Helyi termékek vásárán ez is belefér. Minden hónap második vasárnapján.

Kellemes savanyúságos

A jó savanyúság olyan, mint a desszert - és fordítva -, lehet nélkülük is jót ebédelni, csak éppen nem érdemes. És miként jó desszertet, úgy jó savanyúságot is lehet otthon is csinálni, de bizonyos kivételektől eltekintve azt mondanám: minek, ha vannak profik. Például a szolnoki piacon.

Mesebeli pékség

Nálunk nehezen indul a hétvége a Lipóti pékség kakaós csigája nélkül. Ehhez viszont vagy már pénteken be kell spájzolni, vagy szombaton is korán kell kelni, különben könnyen hoppon maradhatunk. Márpedig az nem jó. Tehát vagy Lipóti csiga vagy semmi.

A szegedi réteses

Amikor kiderült, hogy újra lesz Tiszavirág Fesztivál, az első kérdéseim egyike az volt: jön-e a szegedi réteses. Antolik András rétesmester és csapata számára napokkal a fesztivál előtt indult a felkészülés, és nekik a nap sem akkor ér véget, amikor az utolsó vendégnek. A mesterrel beszélgettünk.