Bán Béla a Tiszai hajósok terén hagyta az autóját, onnan sétált a Szigony felé. Már messziről látta, hogy valaki áll a kocsma előtt, és mintha az ablakon próbálna bekukucskálni, miközben mobilt szorít a füléhez. Ahogy közelebb ért, úgy érezte, látta már valahol a leskelődésbe teljesen belefeledkezett embert. Mögé érve lelassította a lépteit, és úgy döntött, inkább nem nyit be a Szigonyba.
– Itt a rendőrgyerek is, a hallgatózó beosztottam, Zolika buggyant nővére meg még valaki háttal, őt nem tudom, ki – mondta a férfi a telefonba, mire Bánnak azonnal beugrott, honnan ismeri ezt az embert. – Más nincs a kocsmában.
Bán Béla a következő sarkon befordult, majd miután a ház takarásából kinézett, és úgy látta, a férfi továbbra is csak a kukucskálással van elfoglalva, fogta magát, és ismét mögé sétált.
– Nem, nem tudtam, hogy ismerik egymást. Bár lehet, hogy Edit, a beosztottam meg Gulyás nővére korábban találkoztak, de biztosan nem nálunk az irodában – Bán egyszerűen megállt a telefonáló férfi mögött. – A rendőrgyerek meg a Gulyás Zita ismerik egymást? Ja, persze, persze, hiszen Zolika meg ez a zsaru osztálytársak voltak. Ezek valamire készülnek, különben mi a francért iszogatnának itt együtt. Jobb lenne pontot tenni ennek az ügynek a végére vezérigazgató úr! Kicsoda? Nem. Edit egyedül van. Egy nő ül vele szemben, akit nem ismerek. Középkorú férfi? Az nincs velük. Mert, kinek kellene még itt lennie?
Bán Béla agya zakatolt, miközben nemcsak az előtte háttal álló férfi beszélgetését hallgatta, de próbált arra is ügyelni, az nehogy meglássa őt az ablaküvegben. Pontosan tudta, hogy a hiányolt férfi ő lehet, bár a bent ülők negyedik tagjáról neki sem volt elképzelése. Először azon gondolkodott, miként tudna feltűnés nélkül eltűnni a férfi mögül, majd az jutott eszébe, hogy milyen jó lenne tudni, kivel társalog éppen Edit főnöke, aki állítólag ma már Gulyás nővérének és Editnek is beígérte, hogy megölik. Hátulról egyáltalán nem tűnt vérszomjas gyilkosnak, inkább egy rosszul öltözött, elhízott, kishivatalnok benyomását keltette, ráadásul az r és az s betűket is eszméletlenül rondán ejtette.
Van olyan, amikor az ember agya gyorsabban jár, így a teste sebesebben cselekszik, mintsem azt az értelme fel tudná fogni.
Bán Béla egy jól irányzott mozdulattal kiütötte a férfi kezéből a telefont, majd teli torokból elkezdett üvölteni, hogy „pedofil kukkoló”. Edit irodai főnöke az ütéstől kicsit megszédült, az üvöltéstől viszont annyira megrémült, hogy hátra se nézve rohanni kezdett. Ráadásul, amikor Bán még hangosabban rákezdett, hogy „ott fut a rohadék, kapják el, rendőr!”, úgy rákapcsolt, hogy még az autóstáskája is lecsúszott a csuklójáról.
Bán, miközben a rohanó férfit tartotta szemmel, felkapta a földről a mobilt, majd beugrott a Szigony ajtónyílásába, hogy a menekülő akkor se láthassa meg, ha esetleg hátranéz. Rápillantott a mobil kijelzőjére, és bár a kapcsolat megszakadt, a telefon nem kapcsolt ki, így úgy gondolta, van esély végignézni a híváslistát.
Arra azonban nem számított, hogy a Szigony bejárati ajtaját a bent ülő közlekedési rendőr feltépi. Bán Béla azonnal elvesztette az egyensúlyát, és úgy zuhant be az ajtón, hogy a megdöbbent rendőrt is maga alá temetve terült el a földön.
