Lassan elkopik a Tisza partjáról a város egykori ipari jelképe, a tárház. Máshol ilyen épületekből szoktak modern művészeti múzeumokat, meg fantasztikus kulturális központokat varázsolni. Máshol.

Karácsonykor még örültek neki. Vízkeresztkor már az utcára került. Úgy döntött, nem adja fel. Megnézi milyen a farsang, a húsvét, de talán még a pünkösd is összejöhet. Főleg, hogy Szolnokra, annak is a belvárosába vetette a sors. Ami jó esélyt ad arra, hogy hetekig, hónapokig ácsorogjon háborítatlanul a Hild téren. Lázadni ott lehet, ahol gyenge a hatalom. Márpedig a szolnoki közterületesekkel egy elszáradó karácsonyfa is könnyedén veszi fel a harcot.

Máshol turisztikai látványosság, a város jelképe, nálunk az egyik oldala graffitik helye, a másik nyilvános wécé, miközben egyre nagyobb darabak hiányoznak a burkolatából. Életének nagyjából felében nem töltöti be eredeti funkcióját, azóta pedig folyamatosan pusztul. Vajon van esély a megmentésére, vagy egyszer ezt is elbontják valami nagy tervre hivatkozva, hogy aztán már csak régi képek őrizzék?

Szolnok belvárosában, igaz, egy mellékutcában, de ott, ahol valamikor fontos kis üzletek (itt vettem az első pintyemet) és legendás presszó működött, majd szépreményű, igényes vendéglő is nyílt, ma üres a ház, eladók/kiadók a helyiségek. Ez a Sütő utcai épület a szolnoki kereskedelem és vendéglátás lakmuszpapírja, ami szerintem éppen azt mutatja, baj van. Nem a hellyel, nem az egykori üzemeltetőkkel, hanem Szolnok vásárlóerejével és igényeivel.