Szerettem a Nosztalgiát. Egyszerűen azért, mert jó helyen volt, és jópofának tűnt az a kicsit ódivatú hangulat, amit a dizájnjával árasztani próbált. Tényleg sajnáltam, amikor az új év elején már nem nyitották ki a spalettákat, és félve vártam, vajon mi lesz a sorsa ennek az egyébként remek helyen lévő üzletnek. Ha végre sikerülne az elképesztő állapotban lévő járdát rendbe tenni, eltűnnének a széthulló vasbeton virágtartók, a Tiszai hajósok és a Kossuth tér közötti korzó válhatna a Szapáryból. Olyan sétára inspiráló utca, amit hangulatos, helyi üzletek szegélyeznek. Ahogy a gyaloghíd átadása után ez be is indult, és aminek egyik fontos eleme volt az itt működő kávézó.
De bezárt a Nosztalgia. Viszont március elsején megnyitott a Contador. Tehát nem reménytelen a Szapáry. Persze azért nem árt, ha a városért, a majdani korzóért, a helyi kereskedelemért és vendéglátásért nemcsak szóban izgulunk, de – még ha pénzbe is kerül – teszünk is érte valamit. Ráadásul a Contador esetében úgy tűnik, nem a semmire adjuk ki a pénzünket.
A belső tér pici, de hangulatos. Az egyszemélyes kiszolgáló pult mellett állva is kávézhatunk, miközben a barista munkáját figyeljük. A hatalmas, Szapáryra néző portál mögött bárpultszerű asztal, magas székekkel invitálja az egyedül érkezőket. A bejárattal átellenben pedig maximum egy nagyobb társaság foglalhat helyet. A bútorok szépek, kényelmesek, a Hatás Reklám által festett falak pedig szórakoztatóak.
Rendeljenek! És mielőtt kortyolnának, vegyék szemügyre a poharakat és a tányérokat. Modern, igényes, vicces szervizkészlettel dolgoznak. A kemény műanyag csészék dupla falúak, amitől nemcsak teltebb érzetünk lesz, de a forró ital is könnyebben fogható. Mondjanak bármit: nekem tetszik, és ezek után idegennek érezném ebben a térben a nehéz üveget vagy a csicsás porcelánt.
Bevallom, nem értek a kávékhoz. Mindösszesen kétfélét tudok megkülönböztetni: azt, amelyik ízli, és azt, amelyiket az asztalon hagyok. Azt is el kell ismernem, hogy a kávézást meg a kávéházakba járást is inkább szórakozásnak, közösségi élménynek tekintem, sem, mint az éltető fekete magamhoz vételének. Így csak annyit érzek ildomosnak megjegyezni, hogy a Contadorban először fogyasztott karamellás latte elfogyott a dupla falú, magas pohárból. Ahogy a velem kávézó, és hozzáértő kékszemű csészéje is éppúgy üres maradt, mint a két tányér, amin eredetileg a Bozsó-pékség süteményei voltak.
Tehát a kínálat és úgy tűnik, a kínálás is rendben lesz a Contadorban. Már csak azért is, mert Szolnokon pörkölt, tehát friss kávéval dolgozik a saját, versenyekre is járó baristájuk. Illetve abból kifolyólag is, mert a tulajdonos, Lafferton úr is nagyon komolyan gondolja ezt az új vállalkozását, és úgy hordja tenyerén a vendégeket, mintha mindenkit egyenként szeretne meggyőzni, hogy jöjjenek máskor is.
Bár nekem nem esik naponta útba – pedig már hétkor nyitnak -, mégis azt mondom: kezdő törzsvendégük lettem. Mert szeretem a hangulatos helyeket, tisztelem, ha valaki nagyon akar. Továbbá esélyt szeretnék adni a Szapárynak és ezzel Szolnoknak. Tartsanak velem!
