Szolnok kapuja így fogad és ezzel a képpel búcsúztat. A szolnoki vasútállomás a megvalósult Balkán. Elnézést! A posztszovjet köztársaságokat alulmúló színvonal. Nemcsak a rongálók miatt. A működtetők igénytelenséges is sokat hozzátesz.

Hónapokkal ezelőtt befejeződött a Pelikán hotel bejárata fölötti lépcsőjének az át- és beépítése. Így hónapok óta nincs a helyén az az emléktábla, ami a szolnoki gettó helyére is emlékeztetett. A fal, ahol tavaly még látható volt, most egy üzlethelyiségben van. De hol a tábla? Ami nem egyszerűen csak egy tábla, hanem egy fontos mementó is. Kinek lenne a dolga, hogy ez a tábla ismét látható legyen, és emlékeztessen? Az nem lehet, hogy már ekkora a baj a szolnoki fejekben!

El kellene dönteni, hogy akarjuk csillapítani a forgalmat a Tisza park és a színház környékén, avagy az utóbbi évek gyakorlatának megfelelően díszburkolaton bonyolítjuk az átmenő forgalmat a Verseghy gimnázium előtt. Mind a kettő mellett szólnak érvek, de hogy nem a város dísze a szigetelőszalaggal javítgatott vagy éppen a helyéről kifordult jelzőlámpa a gimi előtt évek óta nem használt mozgatóható útzárnál, abban talán egyetértünk.

Nekem eddig ez a tábla fel sem tűnt, így csak most szólok, hogy a magyar szövegből hiányzik egy kötőjel. Ja, meg persze a műkő tábla bal alsó sarka is, így gondolom, a kínaik nem tudják végigolvasni a feliratot. Ők elolvasni nem tudják, mi meg érteni, hogy melyik is akar lenni ez a Szolnok-Sanmenxia Barátság Park. A Rózsapark szélén, a Lengyel Légió utca végén. Egy meg nem valósult álom? Vagy egy megtört barátság emléke ez?