A legnépszerűbb közösségi oldalak tanúsága szerint, aki Szolnokról Siófokra vetődik, nem hagyja ki a Balaton-parti város főterén álló, 104 éves víztornyot. Persze nem azért, mert egy pusztuló ipari műemléket szeretne megtekinteni. Sokkal inkább azért, mert a város közepén álló, 45 méter magas – máshol csak 41,5 méteres – torony mára Siófok jelképe lett, amiben nemcsak kilátó, de kávézó, az aljában pedig a helyi turistainformáció található. Kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy a somogyi fürdővárosban a víztoronytól indul, és nagyjából toronyiránt közlekedik a turista.
A mára gyönyörűen felújított tér közepén 1911-ben építeni kezdett víztornyot Siófok és a balatoni turizmus fejlődése hívta életre. A második világháborúban ez is megsérült, majd 1946-tól a hetvenes évek közepéig ugyanúgy szolgálta városát, miként a szolnoki Eötvös téren álló. Akkor azt is magára hagyták, mint a miénket, azzal a különbséggel, hogy a nyolcvanas években ott működött a toronynál egy Turinform iroda. A kétezres évekre mindkét, jelentős, hely- és ipartörténeti értékkel bíró építmény pusztulásnak indult. Ám miközben a szolnoki víztoronyról a helyi önkormányzat 2007-ben lemondott, Siófokon nem sokkal később az ottani torony megmentése mellett döntöttek. És erről nemcsak beszéltek, hanem 2010 és 2012 között meg is csinálták.
Hogy milyen eredménnyel, azt bárki eldöntheti, aki az év bármely időszakában ellátogat Siófokra.
A siófoki víztorony valóban mindenhonnan – az autópályáról, az állomásról, a Balaton partról – észrevehető. Megközelíteni azonban csak gyalogosan lehet, hiszen a szépen felújított főtér és a Fő utca találkozásánál, forgalom elől elzárt területen található. A küllemében a szolnoki, Eötvös téri víztorony karcsú „testvérének” tűnő épület egy kisebb dombon áll, alsó szintjét pedig üveg építmény futja körbe. Ennek egyik oldalán – két bejárattal – találjuk a helyi Turinform irodát. Másik oldalán pedig a kilátóvá és kávézóvá alakított torony bejáratát találjuk, ahonnan két üvegfalú lifttel lehet feljutni a torony három felső szintjére.
A lift nagyon okosan a középső szintre, vagyis a kávézóhoz érkezik. Ahol akár a víztornyot formázó bárszékekben is ülhetünk, miközben minőségi kávét és ásványvizet kortyolgatva nézzük a lábunk alatt elterülő város egy darabját. Viszont, ha gyalogosan eggyel feljebb megyünk, akkor ugyancsak ülve, de egész Siófokot megnézhetjük felülről. A legfelső szinten ugyanis olyan zárt kilátóteraszt alakítottak ki, ahol a székek szép lassan körbemennek, így a lábunk alatt „elvonul” a város. Ha pedig felnézünk távoli helyek illetve Siófok régi képeit nézegethetjük. És ez még nem minden! Mert, ha nekünk se a kávézó, se a mozgó terasz nem jó, akkor az alsó kilátószinten, padlószintig érő üvegfalak mögül nézelődhetünk és sétálhatunk.
Így talán nem is csoda, hogy a látogatók viszonylag sok időt töltenek a toronyban. Miként az sem, hogy a panoráma lifttel leereszkedve – nagy valószínűséggel – a siófoki víztorony képével díszített emléktárgyakat is vesznek, illetve számtalan fotót készítve és a világhálón szétküldve remek ingyen reklámot csapnak Siófoknak.
Talán csak nekünk, szolnokiaknak savanyú egy kicsit a szőlő. Mert fáj, hogy nekik sikerült megmenteni a százéves víztornyukat, nekünk meg (még) nem.
