Micsoda nyüzsgés Szolnok legforgalmasabb terén, ami nemcsak azért különleges, mert több mint 130 éve nem változtatták meg a nevét, hanem mert az előző századfordulón megörökített házai közül csak kettő tűnt el azóta. A szolnoki Szabadság térnek csak a szintje változott e kép születése óta.
Legyünk pontosak! Ezen az 1907 és 1912 nyara között készült szolnoki felvételen a helyi Szabadság térnek csak négy háza látható. A felvétel jobb szélén a 3-as számú telken álló Gyömörey-féle lakóház kétharmada látszik, ami valamikor az 1880-as években épült a város korábbi polgármesterének. (Gyömörey Félix 1878-1880 között volt Szolnok első embere.) Az épületet néhány éve már a Varga Katalin Gimnázium használja, miként a mellette álló két kisebb ház helyén 1989-ben épült új tömböt is. A Gyömörey-ház melletti alápincézett épület a fotó készítése idején valószínűleg már kereskedőház, miként a második világháborúig is az volt: a harmincas években halkereskedő, bőrös és aranyozó is működött benne. A következő, „aprócska” ház is majd csak a harmincas években lett a Damjanich gyógyszertár, miután Zombory Lajos festőművész már nem használta. Őszintén megmondom, nem tudom, hogy e fotó készítésekor éppen mi működhetett benne.
Abban viszont biztos vagyok, hogy e képeslapot Szolnokról Miskolcra küldő, kibogarászhatatlan nevű személy, akár a Szabadság tér 6. szám alatt is vehette ezt az anzikszot, sőt bélyeget is ott szerezhetett hozzá, hogy aztán feladja. Merthogy Szolnok első, és máig álló kétemeletes bérháza – Obermayer Lajos 1856-ban építette – a 20. század első három évtizedében a Magyar Királyi Posta hivatalaként szolgált. Azt követően, hogy 1894-ben a bíróság átköltözött a mellette álló, de már a Kossuth utca 1. szám alatt lévő Törvényházba, és azt megelőzően, hogy a város 1932-ben ideiglenesen átengedte leánygimnáziumnak az épületet. Ezen a fotón is kivehető, hogy a posta bejárata nem az épület közepén, hanem a Zagyva felé eső oldalon volt. Azt hiszem, helyi mércével nyugodtan sorolhatjuk a szolnoki palotasorhoz, amit a Törvényház, az 1907-ben elkészült Biztosítós bérház, az 1900-ban átadott Mezőgazdasági takarékpénztár és az Arany János út másik sarkán álló Császy-féle ház alkottak/alkotnak.
Ezen a felvételen a távolba kivehető az ugyancsak 1894-ben átkeresztelt – Piacról Kossuthra – főterünk néhány épülete. Legmesszebb a Steiner-féle ház, tőle jobbra pedig a mai múzeum tömbje látható. Az ekkor már álló városháza, Népbank, Pénzügyigazgatóság és Tiszavidéki takarékpénztár épülete természetesen nem férhetett rá a képre, és a Kossuth – akkor Gorove – utca páros oldalából is csak az 1878-ban átadott megyeháza látszik. A fotó bal szélén, a megyeházába kicsit belemosódó földszintes épület azonban már a Scheftsik-bazár, ami 1928-ig állt ezen a Damjanich utca 1-es számú telken. És, aminek a sarkán – e fotón még éppen látszik – az az üzlethelyiség tűnik fel, ahol Szabó István Damjanich gyógyszertára működött.
És akkor nézzük meg jobban e fotó bal szélét! Az ott nem egy téglarakás, hanem a Szabadság – korábban Honvéd – téren 1869-ben felállított Szolnoki csata emlékműnek a lábazata. Ami ma már természetesen nem látható, hiszen a vasbeton Tisza- (1911), majd Zagyva-hidak (1926) hídfői miatt fokozatosan elkezdték megemelni a Szabadság tér szintjét. Emiatt egy hasonló beállítású képet már el se lehetne készíteni, hiszen a Szabadság tér 3. szám alatti épületnek nagyjából a földszinti ablakaival van egyszintben az autóút alja. De hát ez a felvétel még akkor készült, amikor jó eséllyel fahidak vezettek át a két folyón, amikor autó még nem járt a környéken, és egy dolgos hétköznapon terhet fuvarozó lovaskocsik, lehajtható tetejű bérkocsik és sok-sok gyalogos járt erre.
