A hamarosan új nevet kapó Sütő közre néznek a város egyik legszebb régi házának pinceablakai. Kiverve. Néhány hete még színes üvegek voltak benne, már csak a romok maradtak. Szomorúan. Gondolom, nem a tulajdonos rugdosta ki őket. Miért tette volna? Inkább jó buli lehetett a rombolás. Vajon miért? Miért kellett a szomorú ablakok közét létrehozni?

Úgy tűnik, a Tiszai hajósok terén új múzeum vagy kiállítóhely nyílik. Az a döntés születhetett, hogy a tér különböző oszlopain őrzi meg a város a parkolólezárásokat beharangozó plakátokat. A praktikus ötlet révén könnyen visszaemlékezhetünk majd az év fontosabb eseményeire. A hamarosan komoly díjakkal elismerendő ötlet gazdái közben figyelnek arra, hogy a téren másfajta - például ellenzéki - tacepaók még véletlenül se maradjanak az oszlopokon. De az is lehet, hogy bizonyos dolgok csak addig fontosak, amíg megtörténnek, költségvetéssel bírnak, utána felejthetők.

Az egykori pártház tövében van két érdekes, táblával kijelölt parkolóhely. Az egy dolog, hogy mögöttük ajtó van, tehát aki odaparkol, az útjában lehet másnak. Az viszont érdekes, hogy a két helyet, az Agóra előtt bekanyarodva, csak egy behajtani tilos tábla mellett elhaladva lehet megközelíteni. Igaz, az áruszállítók behajthatnak. Viszont áruszállítóknak minek két, díszkővel burkolt parkolóhely? Itt valaki egyenlőbb?

Emlékezni szép dolog. Megemlékezni is. Ünnepélyesen koszorúzni is. De aztán elfelejteni, hogy pár hónapja hol jártunk! A koszorúk meg száradjanak. Emlékeztessenek arra, hogy milyenek vagyunk. Feledékenyek? Önzők? Képmutatók?