A levéltárak veszélyes helyek. És nem azért, mert az őrzött iratok, anyaguknál fogva, akár sérülhetnek is, hanem, mert olyasmik sorakozhatnak a polcaikon, amikre a jövő nem akar emlékezni. Különleges ötleten alapul a Szolnoki Levéltár legújabb kiállítása. Az írás megmarad?
Ha lenne időgép, akkor visszamennék ötven-hatvan évet, hogy az esetleges veszélyekkel dacolva sétálhassak a szolnoki Tabánban. Időgép nincs, viszont a Szolnoki Galériában szeptember végig látható kiállítás "katalógusa" valami hasonlót kínál: olvasása közben visszarepít a múltba.
Szolnok egyik legrégebbi városrésze, ahol már csak egyetlen régi ház áll. A Tabán, amit szívesen örökítettek meg a Művésztelep festői, amiről az egykor ott élők ma is legendákat mesélnek. A Damjanich Múzeum összetett feladatait is érzékeltető kiállítás nyílt a Tabánról a Galériában.
Nem ment a szandálomba kavics. Hatalmas megkönnyebbülés. Kolbász, rétes, barrikolt vörösbor. Gasztronómiai értelemben is megnyitottam a Tiszavirág Fesztivált. Udvaros Dorottya a múzeum udvarán. Az első élmény. Fényfestett Városháza. Hátrahőkölős, kihagyhatatlan varázslat.
Szolnok és története minden szálával a Tiszához kötődik. Mégis úgy érzem, erről a kapcsolatról esik a legkevesebb szó. Némi kárpótlás a Damjanich Múzeum "Folyosó Galériáján" július végéig látható kiállítás. Hidakkal, gátakkal, hajókkal, malmokkal, emberekkel, Szolnokkal.
