Találj egy megtért bűnözőt, aki a fiatalokkal is foglalkozik. Aztán egy reményvesztett környéken egy srácot, aki ki akar törni, de ingadozik a könnyű pénz és a kemény munka között. Persze jöhet szerelmi szál is. Remek játékfilm ötlet. Csakhogy ez Bogdán Árpád dokumentumfilmje.
Az megvan, amikor az Üvegtigris harmadik részében, a büfé előtt Kamarás Iván azt kérdezi a lúzerektől, hogy "itt mindenki hülye"? Mire Reviczky Gábor azt feleli: "Itt? Itt, mindenki." Nagyjából ezzel az attitűddel érdemes beülni a Szigligeti mostani évadának ötödik darabjára.
A szolnoki Szász Attila új nagyjátékfilmje inkább szól a családon belüli erőszakról, mint a második világháború utáni időszakról. Mintha az elmúlt hetvenöt évben semmi sem változott volna. Mindezt egy rendkívül izgalmas, pszicho krimibe ágyazva meséli el négy remek főszereplő segítségével.
A nézőtéren elsőre azt láttam, hogy van egy jó alapötlet, ami nem jön le a vászonról. Aztán a közönségtalálkozón kiderült, milyen keretek, korlátok között készült Kárpáti György Mór Guerilla című mozija, és megértőbb lettem. A nézők részéről is megérdemel egy lehetőséget egy első film.
A nyitójelenet elcsépelt. A játékidő jelentős részében egy autóban egymás mellett ülő és beszélgető főszereplők filmezése nem túl izgalmas. A végkifejlet sejthető, mégis sántít. A két főhőstől is többet vártam, amiért a mellékszereplők sem kárpótolnak. Szóval több sebből vérzik a Most van most.
