A Rossz versek nem egy pörgős történet. Sőt, még azt se mondanám, hogy egyáltalán van sztorija. Inkább egy halom apró, egymáshoz kapcsolható mozaik, amelyek a szakítását feldolgozni próbáló főhős fejéből potyognak elénk. Generációs film? Melyik generációé? Ahányan nézzük annyiféle.
Goda Kriszta új filmje minden fanyalgás, remakezés, címadási vita ellenére nemcsak remek év végi vígjáték, hanem olyan tanulságos dráma is, amiben az operatőr, a rendező és színészek is elsőrangú munkát végeztek. A BÚÉK feloldása más is lehetne, de ezt döntse el mindenki a mozikban.
Két héttel A dzsungel könyve szolnoki bemutatója előtt az utolsó 11 jegyet vettem meg a karácsony másnapján tartandó előadásra. Ami azt mutatja, hogy Radó Denise musical rendezésének látatlanban szavazott bizalmat a szolnoki közönség. A premier alapján úgy érzem, megérdemelten.
Kifejezőbb vagy egyedibb címet is választhattak volna az elsőfilmes Szilágyi Zsófia mozijának. Amit vágni is lehetett volna kicsit bátrabban. Az Egy nap jól indult a nemzetközi fesztiválokon és a hazai mozikban is. Ezért érthetetlen, hogy lényegében lekerült a filmszínházak műsoráról.
Politikai krimi, ami éppúgy szól az előző rendszer és a rendszerváltás zavaros világáról, mint napjainkról. Egy dologhoz nem érdemes hasonlítani: a rendező korábbi sikeréhez a Liza, a rókatündérhez. Az első hétvégén tized annyian látták, mint a Queen filmet, nekem mégis sokkal fontosabb.
