Így kell egy évadot befejezni. A szolnoki Csoportterápia látszólag könnyed, vicces, zenés darab, a felszín alatt azonban megbirizgálja a nézők lelkét. A karaktereikben és az előadásban is lubickoló hat szereplő parádés alakítást nyújt. Indulhat a küzdelem a jegyekért!
"Kezdjetek el élni! Kezdjetek szeretni! Ripacsok, színészek, az élet a tiétek." Szerintem az Anna and the Barbies együttes Márti dala című szerzeményének sorai adták a szikrát Sándor Pál legújabb filmjéhez. Aminek a sztorijánál jobbra sikerült a képi világa, a színészek játéka, és a feelingje.
Tudjuk pontosan, hogy Szolnokról és környékéről hány embert hurcoltak 1944-45-ben "egy kis" kényszermunkára a Szovjetunióba? Vagy hány szolnoki katonából lett hosszú évekre kizsákmányolt hadifogoly? És hányan térhettek haza? Ezért is fontos a szolnoki Szász Attila új filmje.
Örülök a Valami Amerika 3. sikerének, főleg azért, mert ez a kisebb, magyar tulajdonú moziknak is jó. Nem fogom azt mondani, hogy a prosztósága, a valóságtól való elrugaszkodottsága miatt ne nézzék meg. Csupán a bús férfi panaszait szeretném a film kapcsán előadni.
Ha az ország megmentője aljasságok árán emelkedik magasba és zsarnokká lesz, magára marad, és buknia kell. Kereshetjük az okokat a sikeres férfi mögött álló nőben, a démonokban, de a végeredmény ugyanaz. Izgalmas Shakespeare előadás, remek alakításokkal Szolnokon.
