Ez is eszembe jutott a Szolnoki Galériában nemrég megnyílt képzőművészeti kiállításról. Amivel kapcsolatban már az elvitte némi időmet, hogy kiderítsem, melyik Sebestyén Zoltán a kiállító. A képeken és a velük élő címeken kívül más információ nincs a helyszínen.
Gyomorforgatóan naturalista, dermesztően aljas és nyomasztó. Szász János új játékfilmje rettentő nehéz 110 perc. A három főszereplő, a hentes, a kurva és a félszemű kamaradarabja, tele rengeteg jó jelenettel. Ám mégsem tudom megmagyarázni és megérteni, hogy miről szól ez az egész.
Az emberek között nincsenek istenek. A legnagyobb történelmi személyeknek is voltak esendő, kisszerű pillanataik. Talán ezért tudtak naggyá válni. Azokban a történelmileg szerencsésebb fejlődésű országokban, ahol a hősökről is lehet emberként beszélni. Például Sir Winston Churchill-ről.
Hagyomány, hogy karácsony előtt nyitják meg a Szolnoki Művésztelephez kötődő alkotók éves "beszámoló" kiállítását Ünnep címmel. A Művésztelep saját kiállítótermében, január végéig látható tárlat számomra inkább ajándék, ami fejben hazavihető, és kitarthat a következő decemberig.
Mácsai Pál miatt ültem be a Volt egyszer egy Németország című német mozira. És egy olyan filmet kaptam, aminek nem akartam, hogy vége legyen. Mert bár nehéz időkben, nehéz kérdéseket vet fel, emberi hangon mesél emberi történeteket. Ráadásul rólunk is szól vagy szólhatna.
