Nem szokásom egy héten két filmet ajánlani, de egymás után olyan magyar filmek kerültek a mozikba, amiket kár lenne kihagyni. Ráadásul egyiket se tartják sokáig műsoron - még a Tisza moziban sem -, így igyekeznie kell annak, aki elcsípné Vranik Roland Az állampolgár című filmjét.
Nem azért ajánlom megnézésre a már a Tisza moziban is futó Vakfolt című új, magyar filmet, mert annyira jó. Inkább, mert egy olyan lelkes, fiatal közösség készítette ?fillérekből?, akik egy jegynyi támogatást megérdemelnek mindazoktól, akik hisznek a hazai filmek jövőjében.
Azért jó Radó Denise rendezte klasszikusokat nézni - Jézus Krisztus Szupersztár, Padlás és immár a My Fair Lady -, mert nem megismétel és kliséket illesztget, hanem az alapokat úgy díszíti fel az ötleteivel és a mellékszereplők játékával, mint amikor a fenyőből karácsonyfa készül.
Lehet, hogy a Szigligeti Színház Szent Johannája a XV. században játszódik, de hogy a máról is szól - sőt! - abban egészen biztos vagyok. Ahogy abban is, hogy miként az egész darab főszereplője a Johannát alakító Molnár Nikolett, az epizódszerűen elkülönülő helyszíneknek is megvannak a főhősei.
Még 363-at kell aludni a következőig. Eddig csak a Tiszavirág Fesztiválig számoltam visszafelé a napokat, de a Tiszaligeti Sportcsarnokban, az idei Tánckoncerten annyira elvarázsoltak, hogy új számlálót kellett indítanom. Plusz újra felvettem az álmaim közé a szolnoki koncerttermet.
