Az állomás csarnokában található Szolnoki Vasúti Almárium Utasellátójára azért került ki a Zárva tábla, mert sokan be szerettek volna ülni. De a forgalmi iroda előtt is találkoztam olyannal, aki ott próbált informálódni. A legjobb dolog, ami a szolnoki állomáson az utóbbi években történt.
Az Egy piaci nap természetesen nem azért fontos, mert ez az a magyar irodalmi alkotás, amelyben a legtöbbször írják le Szolnok nevét. Bár azzal sincs baj, ha annyira elvakult lokálpatrióták vagyunk, hogy emiatt vesszük kézbe, és így szembesülünk a háború utáni évek borzalmaival.
A Tiszavirág Fesztivál vége egyben azt is jelenti, hogy végérvényesen elkezdődött a nyár. Talán sokan megengedhetik maguknak, hogy szakítsanak a napi rutinnal és kikapcsolódjanak. Mondjuk egy-két jó könyvvel. Például a Győztesek köztársaságával, a Sömmivel vagy a Csernobili imával.
A Tiszai hajósok tere, a Sóház utca és a Tisza park környékén is alaposan megváltozott a forgalmi rend. Fesztiválozók, rég nem látott ismerősök, összeszokott baráti társaságok, kisebb-nagyobb családok vették birtokba a XI. Tiszavirág Fesztivál helyszíneit. Aminek a díszleteit is érdemes szemügyre venni.
Kevés közintézményünk van, amelyik olyan gondot fordítana múltjának a megismerésére és feldolgozására, mint a Hetényi Géza Kórház, amely alapításának 120. évfordulóját kamara kiállítással is ünnepeli az Aba-Novák Kulturális Központ emeleti galériáján. Hely- és orvoslás történet sok érdekességgel.
