Tizenhárom képből is lehet emlékezetes kiállítást rendezni. Erre a legjobb bizonyíték a Szolnoki Művésztelepen alkotó Soosur Georgius Értékteremtés című tárlata a Damjanich Múzeum időszaki termében. A képeket fizikai valójukban nem vinném haza, de agyamba örökre beleívódtak.
Villamost és trolibuszt is terveztek egykor Szolnokra. A Tiszavirág életű Közlekedési Műszaki Egyetem pedig a legendákkal ellentétben nem az 1956-os események miatt szűnt meg. Ilyen érdekességek is olvashatók Sebők Balázs Szolnok megye szocialista iparosítása (1950-1970) című munkájában.
Amennyiben gyerekkorában Ön is összefirkálta néha a tankönyvekben található képeket és festményeket, nem hagyhatja ki a Szolnoki Galériában még vasárnapig látható Fazonigazítás című tárlatot. Régen nevettem ennyit egy kiállításon.
A Szolnoki Művésztelep fái alatt színházi előadást nézni akkor is szórakoztató, ha a szereplők amatőrök vagy éppen profik. A városból pedig annyi lehet a tiéd, amennyit ismersz és használsz, ha pedig szerencséd van, élvezel. Az ArtJáró miatt újra sokunké lett a Művésztelep.
Hajlamos vagyok a túlzásokra, de tényleg úgy érzem: A kvarcóra hét dallama című regénynél szolnokibb mű eddig nem született. Ebből pedig az következik, hogy szerintem a szolnokiak számára ez egy erősen ajánlott olvasmány. Pedig a Szolnok szó le sincs írva benne.
