Az év első három estéjét a Tisza moziban töltöttem, és azt hiszem, már láttam az év egyik legjobb és legfontosabb filmjét, valamint példát arra, hogy jó sztoriból az olaszok is képesek vacak mozit forgatni, illetve az öregedő Hugh Grant sem veszett fejszenyele.
Az Eső legutóbbi, őszi száma után Jenei Gyula, a lapot életben tartó szerkesztő feltette nekem a kérdést, hogy mikor fogok rosszat írni a megye és a város irodalmi folyóiratáról. Hát, töredelmesen be kell vallanom, hogy ez a pillanat sem most jön el.
Ezen a hétvégén még megnézhetik a Damjanich Múzeum Tárgy-Eset című időszaki kiállítását, ami az intézmény létrehozásának 80. évfordulója előtt, az elmúlt évek legérdekesebb gyarapodásaival és restaurálásaival tiszteleg. Beszámoló katalógus vagy betekintés a raktárba.
Vasárnap ritkán posztolok, de most nyomós okom van rá. Pláne annak fényében, hogy különös vonzalmat érzek a magyar filmek iránt, szeretem őket mielőbb megnézni. Éppen ezért érzem kötelességemnek, hogy szóljak: a Swing című film egy nagy átverés. Ne dőljenek be a reklámnak!
Valljuk be, minket, férfiakat mindig izgat, hogy miről diskurálhatnak a hölgyek, amikor úgy igazán egymás között vannak, magukat adhatják, mert nem kell egyetlen pasas közelsége miatt sem a nőt játszaniuk. Ilyen helyzetbe csöppenünk a Szín-Mű-Hely édes-bús komédiájában.
