Március végéig akkor is el kell menni a Szolnoki Galéria aktuális kiállítására, ha ott semmi újat nem találunk, csak a korábbi ismereteinket frissíthetjük fel egyforma tablókon. Nyomasztó lesz, de újra szembesülnünk kell mindazzal, ami hét évtizede Szolnokon is megtörténhetett.
Továbbra is azt mondom, hogy a Szolnoki csata lehetne a város egyik legnagyobb turisztikai vonzereje, ha a szervezők túl tudnának lépni a saját árnyékukon. Persze, amíg ez nem történik meg, a magam részéről addig is remekül szórakozok az első tavaszi szabadtéri programon.
A Mágnás Miska a magyar operett-irodalom egyik legnagyobb klasszikusa. Ami érezhetően a szolnoki közönségnek is bejött, hiszen a pótszékes előadás nézői vették a poénokat, és hosszasan tapsoltak közben és a tapsrendnél is. Kisebbségi véleményt fogalmazok meg.
Sok mindent a szemére lehet vetni a már a szolnoki mozikban is futó Műkincsvadászok című filmnek és az egy személyben rendező, producer és főszereplő George Clooney-nak. Egyet azonban nem vitathatunk el: bár a film az Elbától Nyugatra játszódik, a Tisza partján is releváns kérdéseket vet fel.
A Jókai utca elején működik a város egyetlen magángalériája, ahol ezekben a napokban nagyjából százötven műtárgy tekinthető meg. Köztük Fazakas-Koszta Tibor tizenhárom különleges festménye. A galéria tulajdonosát hallgatva úgy tűnik: ez nemcsak üzlet, hanem misszió is.
