Csupán öt kép és tíz szobor - kisplasztika? - Révi Norbert kiállítása a Verseghy könyvtár emeleti Művészeti Szalonjában. Azonban az a tizenöt alkotás az elhelyezésnek is köszönhetően olyan egységet alkot, mintha egy önálló térbe lépnék. Legalábbis így érzem.
Mit éreznél, ha szembe jönne a nagyanyád a filmvásznon? Vagy felismernéd a hetvenes évekbeli önmagad egy korabeli játszótéren? Netán apádat látnád loboncos, vállig érő hajjal, amint éppen lázad? Papp Gábor Zsigmond új filmjét nézve a Tisza moziban mindez akár meg is történhet.
Kétség nem férhet hozzá: ismét fantasztikus képei láthatók a Galériában. Aba-Novák Vilmos, Iványi Grünwald Béla, Fényes Adolf, Bernáth Aurél, Szőnyi István, de még Ámos Imre festményeivel is találkozhat, aki megnézi a műgyűjtők féltett ritkaságaiból rendezett második kiállítást.
Aki nem nézi meg Szolnokon az A salemi boszorkányokat, az ne mondjon véleményt a Szigligeti társulatáról. Régen volt olyan bemutató, amikor ilyen mély csend ült a nézőtéren. Számomra tényleg katarzist hozott Nagy Viktor rendezése és a szolnoki színészek játéka.
Minden bizonnyal a felszabadulás harmincadik évfordulójára jelentette meg a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat (TITÁSZ) a Tiszántúl villamosításának története 1888-1972 című kiadványt. Nagyon debreceni könyv. Számtalan érdekes szolnoki vonatkozással.
