Klasszikus slágerek, meglepően ügyes gyerekek, szórakoztató konferanszié és teltház. Azt mondják, a harmadik dönti el, hogy érdemes-e valamit folytatni. Annak ellenére, hogy most már azon is vitatkoztunk, az eddigiek közül melyik volt a jobb, remélem, jövőre is lesz tánckoncert Szolnokon.
Különösebb felhajtás nélkül múlt el az Eső tizenötödik születésnapja, amit a megye és a város irodalmi lapja a friss téli számmal és egy kellemes kis beszélgetéssel ünnepelt a Tisza moziban. Ahol azt is megkérdeztem Jenei Gyulától: minek ez a lap?
Álltam a Művésztelep Kert Galériájának egyik termében, körülöttem az Ünnep 2013 kiállítás anyaga, a telephez kötődő alkotók festményei és szobrai, és azt éreztem, közünk van egymáshoz. Hálás vagyok, hogy az ünnep idején, amikor én is kicsit jobban ráérek, mutatni akarják magukat.
Mindent meg tudok bocsájtani egy olyan könyvnek, amelyik a közelmúltat nem próbálja szépíteni, és például az egykori állampárttól kapott Élüzem címről ugyanúgy szó esik benne, mint az MSZMP helyi szervezetének megalakulásáról. A TVM ugyanis így része a város múltjának.
A Coming out-ot nemcsak azért érdemes megnézni, mert ezzel is támogathatjuk a hazai filmgyártás életben maradását, ha pedig a Tisza moziba váltunk rá jegyet, akkor a város legfontosabb kulturális központja mellett is letehetjük a voksunkat, hanem mert tényleg jó.
