Hová tűnhettek a hajók a szolnoki rakodópartról az előző század elejének egyik évében? Ez az első kérdésem ránézve erre az első világháborúban Szolnokról Bécsbe küldött képeslapra. Főleg, hogy a két héttel ezelőtt bemutatott, ugyanerről a helyről készült képen hajók sora látható.
A kép közepén 1975. augusztus 20-án átadott Tanúhegy láttán elsőre azt hihetnénk, hogy ez a fotó a szolnoki vasútállomás előtti tér elkészültét követően lett exponálva. A kép bal szélén lévő MÁV Csomóponti Művelődési Ház félkész állapota azonban elárulja, hogy a Jubileum téren még évekig dolgoztak.
Szolnok gazdasága a 20. század elején a gabonán, a fán, ezek feldolgozásán és szállításán alapult. Polgárai tehetős emberek voltak, hiszen néhány év alatt két nagy templomot is építettek. Szigeti Henrik több képeslapon is megjelent fotója, akár Szolnok korabeli gazdaságföldrajzát is bemutathatja.
Elsőre azt gondoltam, hogy ez a képeslap az első világháború utolsó éveiben készült, és azért sikeredett ennyire gyenge minőségűre. Aztán jobban megnézve, rá kellett jönnöm, hogy az eredeti fotó a két világháború között örökítette meg Szolnok főterét. Csapnivaló minőség és trehány nyomás.
Szerintem csak az 1986-ban felújított technika házát akarta lefotózni Danka István 1987. január 14-én. Képe azonban óhatatlanul megörökítette annak a többnapos havazásnak a következményeit, amely akkor foglyul ejtette az országot, később pedig "mesetél" néven rögzült a közös emlékezetben.
