Ha nem lenne felirat ezen a lapon, nehezen találnánk ki, hogy mit is örökített meg Bakos István a 19. század végén. A nem túl jelentősnek tűnő épületek akár egy vasútállomás vagy kaszárnya is lehetne. Pedig hivatalosan Jász-Nagykun-Szolnok vármegye I. Ferencz József Közkórháza.
Úgy tűnik, a második világháborúban is sok katona küldött egy-egy gyors üzenetet Szolnokról, a város valamelyik részletét ábrázoló képeslapon. Az akkor éppen hétéves újvárosi, más néven Szentlélek templom fotóját Pál Berta kisasszony kapta Rákosligeten 1944. július elején.
Mindkettő a város főterének nyugati végén, az egykori Múzeum étteremmel szemben várakozik. Szerintem vagy 1973 elején, vagy a bordó Zsiga az év tavaszán a fehér pedig őszén. A különböző időpontokban készült képek arra is választ adnak, mikor tűnt el a térről a vécével kombinált buszváró.
Szolnokról a legtöbb képeslap úgy maradt fenn a XX. század első évtizedeiből, hogy a vasúton átutazók - és várakozók - küldték azokat innen szerte a Monarchiába. A mai Kossuth Lajos utca elejét megörökítő lapot Szeben megyébe postázta Kőnig Emília hódolója, aki másfél órát várt Szolnokon.
Lassan felnő Szolnokon egy generáció, amely tagjainak semmiféle emléke nem lehet erről a különös, a maga nemében akár szépnek is nevezhető épületről. De van még pár generáció, amelynek tagjai ebből a szögből is felismerik az 1967-ben átadott, de csak negyven évig használt épületet.
