Három különböző felekezet temploma. A Scheftsik-malom. Fahíd a Tiszán. Gabonát szállító bőgős hajók a parton. Erdélyből leúsztatott fa a folyó mindkét oldalán. Az előző századfordulón oly sokszor megörökített szolnoki nagy Tisza-kanyar egy 1905-ben feladott képeslapon.
Nézem ezt az 1907-ben postára adott szolnoki képeslapot, és azon tűnődöm: az előző századforduló óta hányszor változott meg a Szapáry út páratlan oldala. Miközben a szemközti oldal szinte alig lett más. Legalábbis, ha Szolnok egykori korzójának a Baross utca felőli végét nézegetjük.
Mégpedig Szolnok főtere. Azokban az időkben, amikor az adóhivatal épületében még mertek, vagy nyithattak üzletet a helyi vállalkozók. Amikor a Kossuth tér még piac is volt, ahonnan vállon átvetett rúdra akasztott vödrökben hordták az ivóvizet. A város Szentháromság-szobrának a tövéből.
Szigeti Henrik, Kalmár Miksa, Károlyi Adolf, a Scheftsik család és a Kintzler testvérek. Régi szolnokiak, akiknek közük van ehhez az 1901. december 21-én Csáby N-né Ilon tanítónőnek, Tiszaigarra küldött képeslaphoz. A lassan százhúsz évvel ezelőtti Kossuth utcára és térre pillanthatunk be.
Ez a kilencvenegy éves szolnoki képeslap megőrizte, hogy milyen is volt a mai Verseghy-park nem sokkal az elkészülte után. Ráadásul sok apró érdekességet is fel lehet fedezni a Tisza szálló fagyizójának a tetejéről, az akkori Park utca és Ferenc József rakpart környékéről készült felvételen.
