Szolnok főterét minimum negyven évvel ezelőtt, egy kora nyári napon, dél körül örökítette meg Csobaji Előd, a Képzőművészeti Alap fotósa. A teret akkoriban uraló Munkásmozgalmi emlékművet ügyesen elrejtette, miként az embereket is. Mintha Patyomkin-város lenne a képen, nem pedig egy nyolcvanezres megyeszékhely.
Lehet, hogy Csuday Miczike őnagysága az előző századfordulón már képeslapgyűjtő volt? Avagy a budapesti Szapáry utcában lakó hölgy gyűjtötte az azonos nevű utcákat mutató anzikszokat? Netán csak kötődött Szolnokhoz? Mindenesetre egy fiatalember kedvességének köszönhetően fennmaradt ez az 1899-ben készült szolnoki kép.
Ezzel a szolnoki képeslappal 1977-ben Temesvárról küldtek névnapi jókívánságokat Kiskunfélegyházára. Már emiatt is megér egy bejegyzést. Meg azért is, mert bár a képen látható park a fotózáskor Marx nevét viselte, ez valahogy lemaradt a szöveges oldalról. Persze azért is érdekes, mert ezen a képen még látható tíz éve elbontott épület.
Ha e képeslap nyomdába adásakor rá merték írni, hogy "Régi tiszahíd", akkor talán joggal feltételezhetjük: e lap az első vasból és betonból emelt szolnoki Tisza-híd átadása után jelent meg. De miért tartották akkor fontosnak, hogy képeslapra kerüljön a régi, ráadásul megrongálódott híd? Nem hinném, hogy kortörténeti dokumentumot akartak hátrahagyni. Holott sikerült.
Szolnokinak, sőt talán ma már nyitott szemmel járó szolnokinak kell lenni ahhoz, hogy erről a legalább ötven évvel ezelőtti fotóról elsőre megmondja valaki, mi is látható rajta. Mert lehetne ez az épület akár egy üdülőhelyen álló szálloda, vagy valami elegáns hely frissen épült apartman háza, netán egy iparvállalat irodaháza. Mi azonban tudjuk, hogy ez az 1967-ben átadott szolnoki MÁV kórház.
