Vajon mi lehetett az a Mariházi társulat? Honnan hozták és hová vitték az ifjú Macskásyt? Aki Szolnokig kényelmesen utazott, majd társaival bement a városba, hogy ott a korzózókat szemléljék. Három nap híján négy évvel az első világháború kitörése után.
A budapesti Monostory György megbízásából dolgozó fotós a szolnoki Erzsébet királyné tér felől örökítette meg a Ferenc József rakpartot, nagyjából a Horthy Szabolcs tér szélén állva. A túlparton a Móricz-liget és a Regatta, szemben az 1911-ben átadott első vasszerkezetes Tisza-híd. Nyolc évtized múltán csak a Tisza a régi.
A Szapáry úti egykori Nemzeti Nagyszálló számomra Szolnok talán egyik legszebb, de minimum legérdekesebb utcai homlokzatú épülete. A Gerő Ignác kiadásában megjelent, körülbelül 110 éves képeslap fénykorában mutatja Fodor Dániel Grand Hoteljét. A még poros szolnoki korzón, talán egy kora tavaszi délelőttön.
Nekem olyan, mintha egy ünnepi riportfotóból született volna ez a képeslap. Csak éppen nagyjából száztíz év távlatából azt nem lehet tudni, mit ünnepelhettek a Megyeházánál, és miért volt fellobogózva a Gorove, azaz a mai Kossuth utca eleje. És persze a palotasor előtti fákról is érdemes beszélni.
Roth Dezső - akinek nagyon sok szolnoki képeslapot köszönhetünk az előző századfordulóról - romantikus alkat lehetett. Legalábbis, ha ezt az 1905 előtt készült és festett képeslapját vesszük alapul, amin Holdvilágnál gyerekek ácsorognak Szolnok későbbi korzóján, ráadásul a házak ablakaiból lámpafény világlik.
