A mai napig csodálattal tölt el, hogy az előző századforduló környékén érdemes volt Szolnokról képeslapot küldeni a fővárosba a másnapi érkezéséről szóló üzenettel. Miként az is, hogy egyetlen ház felépítése vagy eltűnése miként változtatja meg egy utca képét. A korabeli retusálásokról nem is beszélve.
E képeslap megjelentetéséhez minimum két dilettáns ember kellett a hetvenes évek második felében. A fotós, aki jónak gondolta azt a felvételt, aminek leghangsúlyosabb eleme egy pucér fenék, illetve minden egészalakos figura a nézőnek háttal van. Továbbá a szerkesztő, aki a képet elfogadta, és a hátuljára még a ?Felszabadulási emlékmű? feliratot is kitette.
Ebben a képeslapban nem az a legérdekesebb, hogy a Verseghy gimi és az előtte lévő ?park? 110 évvel ezelőtti állapotát őrzi. Inkább az, hogy egy nagy nemzetközi cég a XX. század elején fontosnak érezte kínálatába egy (?) szolnoki képeslapot is felvenni. De vajon miért a gimit tartotta megörökítendőnek?
Utána kellett néznem, hogy minek a rövidítése az SZTK, amivel a mai napig jelöljük a szolnoki Hősök terén álló rendelőintézete. Meg annak is, hogy 54 évvel ezelőtt mi történt a Jászságban, hogy ki kellett telepíteni Jászdózsát. Amiről ez az 1 forint 20 filléres, expresszként feladott képeslap tudósít.
Ennél szebb, kifejezőbb és nagyobb reklámértékű fotó nem hiszem, hogy készült Szolnokról a két világháború között. Ami nem véletlen, hiszen a korabeli képeslapfotózás és gyártás legnagyobbjának a munkájáról van szó. Ifjabb Weinstock Ernő 1928-ban járt Szolnokon.
