Az országot járva sokszor elmélázok azon, mire lehetne használni a három évtized után is még mindig pusztuló, egykori TSZ-majorokat. Azokat, amelyeket annak idején nem kevés közös pénzből, leginkább a települések határaitól távol építettek fel, és többségében pillérét jelentették annak a magyar mezőgazdaságnak, amely nemcsak minket, de a szocialista tábor egy részét is ellátta, sőt a legfontosabb nyugati exportunk alapját is megtermelte. Gazdag ország vagyunk, felfoghatatlan értékek pusztultak és pusztulnak az egykori téeszek területén, miközben mindenki telesírja a médiát, hogy a hazait kellene védeni, termelni, fogyasztani.

A tulipán számomra nem Hollandia, ahová csak huszonévesen jutottam el először, ráadásul eddig soha sem jártam ott a jelképük tavaszi virágzása idején, hanem a tavasz és jóanyám virágágyásai. Valamikor elképesztő mennyiségű, színű és formájú tulipán nyílt a kertünkben, amelyek az idő múlásával elkoptak vagy sárga és piros színűvé satnyultak. Pedig micsoda rojtos szélű cirmosok, feketék és meghatározhatatlan színűek nyíltak a tavasz beköszöntével. Lehet, hogy emiatt sem gondoltam eddig túl különleges virágnak a tulipánt. Azt meg aztán tényleg nem hittem volna, hogy egyszer fizetni fogok Magyarországon tulipánok látványáért. De hát így hatnak a közösségi oldalakra feltöltött képek.

Szolnok belvárosától az M4-esen, aztán Fegyvernekig a 4-esen, onnan Kunhegyesig a 34-esen majd Abádszalók felé kanyarodva nagyjából háromegyed óra a Tisza-tavi tulipán kert. Az egykori TSZ-majort nem lehet eltéveszteni, mert egyrészt nagyon jól ki van táblázva az attrakció, másrészt fel fog tűnni a szántóföldön hirtelen tájidegen mennyiségű autó. Naivan tényleg azt gondoltam, hogy majd néhány tucat ember lézeng a virágágyások között. Ehhez képest legalább kétszáz autó állt a kialakított parkolóban meg azon kívül. Persze, az esős napok után gyönyörű tavaszi hétvége volt, de azért meglepődtem azon a párszáz látogatón, akik velünk együtt kifizették az 500 forintot, hogy beléphessenek az egykori szövetkezeti telephelyre.

Nem csalódtam. Sőt! Tényleg sok és sokféle tulipánunk volt, de ami Abádszalók határában néhány hétig látható, az azért megdöbbentő. Merthogy a virágágyásokban nemcsak egy-egy virág van a sorokban, hanem olyan, mintha kisebb bokrok sorakoznának egymás mellett. És tényleg annyi féle színű, formájú, sziromszélű tulipán van, ráadásul nagy mennyiségben olyan jól néznek ki, hogy az még a férfiszemnek is szórakoztató. Azzal együtt, hogy azért a major területén is tettem egy sétát, a virágszedők figyelése pedig felért egy szabadtéri mozival. Néhány morcosabb és látványosan unatkozó férjtől eltekintve szerintem mindenki jól érezte magát. Csak amiatt, mert elképesztő színkavalkádban bolyonghatott.

Persze a kert működtetői is mindent megtettek azért, hogy ne csak a virágok miatt érezze jól magát a látogató. Ottjártunkkor éppen szappanbuborékokkal szórakoztatták a gyerekeket, de volt mini kirakodóvásár és normális büfék is, plusz elegendő pad és hűsölő. Nemcsak virágot, látványt, de élményt is akartak adni. Nem csoda, hiszen elég rövid a tulipán szezonja, talán a május elsejei hosszú hétvégén még érdemes lesz felkeresni a kertet, de aztán újabb attrakció kell. És lesz is, merthogy múlt héten vetették el a major melletti táblában a kukoricát, amiből a nyárra – ha az időjárás is úgy akarja -, remek labirintus lesz.