A könyv kapcsán két tévedésemet kell belátnom. Elsőre azt hittem, egy könnyed, bulvárkönyvet veszek a kezembe. De nem. Nagyon alapos történelmi dolgozatokkal van dolgunk, igaz könnyed, élvezetes stílusban. Az elnökfeleségeket nem pletykák, mendemondák, személyes indulatok alapján ismerhetjük meg, hanem számtalan róluk megjelent könyv, velük készített interjúk, ismerőikkel folytatott beszélgetések – köztük nem egyet maga a szerző folytatott – és számtalan levéltári forrás esszenciájaként. A tényekhez való ragaszkodást talán jól mutatja, hogy a köttet tizedét a jegyzetek és a források teszik ki. Olyan alapos munka, ami életrajzok esetében ritka a hazai polcokon, ráadásul a szerző objektivitása végig kitart.
A könyv végére érve, be kellett látnom azt is, hogy nem feltétlenül azok az elnökök a legszimpatikusabb emberek, akiket eddig – a hírek és a nekünk közvetített tetteik alapján – annak gondoltam. Jimmy Carter, Franklin Roosevelt például nagy csalódás számomra, a két Bush vagy Truman sokkal emberibb, mint amilyennek eddig tűntek. Igaz, Kennedy, Nixon és Clinton képe a feleségeik révén sem változott.
Nem értem, miért kellett nyolc évet várni a hazai kiadással. Igaz, ha már vártak, és Michelle Obama is kapott benne egy fejezetet, akkor Laura Bush és férje 2001 utáni tetteit is megérte volna számba venni.
Ennek ellenére ajánlom mindenkinek, aki érdeklődik az USA történelme vagy a világpolitika iránt, esetleg Az elnök emberei sorozat rajongója. Vagy csupán hisz abban a mondásban, hogy minden sikeres férfi mögött egy nő áll. Például Richard Holbrooke, az ismert amerikai diplomata mögött is. Maga a szerző.
Kati Marton: Titkos hatalom, avagy amikor az elnök felesége beleszól a történelembe (Corvina, 2009)
