Nem mindig jó, ha ez ember magasabb, mint egy palánk. Mert benézhet olyan helyekre is, amelyeket inkább titkolni kellene. És kiderül, mit takar a kerítés? Például a Sütő utcában, az egykori kertmozi helyén. Hát... Szemétdombot. Törött sörösüvegek gyűjteményét. Elvaduló növényeket. Hogy milyen állatok tanyáznak a kerítés mögött, azt talán ne is firtassuk. Végül is magánterületről van szó. Ahol bármit lehet. Szolnok közepén is. Vagy pláne. Amíg a kerítés nemcsak eltakar, de vissza is tart.

Az egy dolog, hogy a Mártírok útja és a Gábor Áron tér sarkára úgy lehetett társasházat építeni, hogy a zebrához vezető sarki járdarészből szinte semmi sem maradt. De, hogy a beláthatatlan kereszteződéstől 1 méterre még egy garázst is sikerült tervezni, engedélyezni és kivitelezni, az azért a szolnoki szakhatóságok, tervezők és építők szaktudásának "reklámjául" szolgál. És senkinek nem veszik el a diplomáját, az engedélyét, sőt ki sem rúgják. Legalább gratulálhatnánk az érintetteknek!

A Tisza-parton, a református templomnál lévő - egyébként kulturált - játszótéren lévő hirdetőtábla két évvel ezelőtt is hasonlóan nézett ki. Annyi a változás, hogy a városi folklór alpári hangú művelői sokat azóta is dolgoztak rajta, gondolom, a felnövekvő generáció okítása céljából. Olvasgassák! És döntsék el, hogy így van-e ez rendjén.

A tavaszi szél majd széthordja. Szembe, szájba, fülbe. A tavaszi eső majd elmossa. Cipőn, nadrágszáron sárként visszük tova. Bő egy hónapja a kiskunsági homokhátságot megszégyenítő állapotban van a Hild tér, miután elbontották a jégpályát. Félmunka. Jól van az úgy. Lszrm. Nehogy már mindent a vállalkozónak kelljen megcsinálnia. Oldja meg a város a közösből. Ha Szolnokon ezt így lehet, akkor így is kell. Egy üzlet csak addig fontos, amíg pénzt hoz. Reméljük, a következő szezonra is leszerződtek már a jégpálya üzemeltetőjével!