"Egy pohár tej, tiszta fej!" Emlékeznek még erre a régi reklámra? Évek teltek el azóta, és feltehetnénk a kérdést, vajon sok pohár tej, mennyire tiszta fej? Már, ha valaki úgy dönt, hogy egy karton iskolatejtől (2dl/doboz) a természet lágy ölén szabadul meg. Hogy került hozzá ennyi iskolatej? És, akkor mit ittak a gyerekek? Ha neki már nem kellett, miért a Zagyva árterében dobta ki? Számtalan kérdés, amiket egy nem tiszta fejű embernek kellene feltenni. Ha tudnánk, ki ő. Jelentkezzen bátra! Biztos, van magyarázat.

Akik nem tehetnek arról, hogy a szükségüket kell végezni. Azon meg nem hinném, hogy gondolkodnának, miért Szolnok belvárosának a közepén, egy átjáró bejárata fölött van erre a legjobb alkalmuk. Mindenesetre az Árkád folyosóján az emberek is szívesen végzik a dolgukat, így az elején lévő galambpiszok talán fel sem tűnik senkinek. Így élünk mi együtt a természettel.

Nem vagyunk egyformák, eltérő dolgok tetszenek, más reklámok jönnek be. De azért nagy lehetőségeket rejt a fröccsöntő ipar és a naív szobrászat számára, ha a Szent Miklós Gyógyszertár után a Kossuth, a Széchenyi, vagy a Pelikán és a Pingvin patikák is hasonló, városképileg minimum érdekes marketingeszközhöz folyamodik.

A kép február 1-jén este készült a szolnoki vasútállomáson. A MÁV-nak vagy nagyon jól megy, vagy a szeretet, amit még adni tud, avagy már olyan rosszul megy, hogy létra sincs, netán itt mindenki lehajtott fejjel jár, esetleg a bonyolult szervezeti struktúrában elveszett az utasítás, hogy ki húzza ki a konnektort. Mindegyik megoldás röhejes! 39 nappal Karácsony után!