Vásári Mónika, aki tavaly még a soproni teátrum vezető színésze volt, és sokszor látható a Fővárosi Operettszínházban is, ideális Mavis Richard Harris darabjában. Alakja és mozgása alapján fenntartás nélkül elhiszem, hogy egykor sikeres primadonnaként tánciskolát nyitott egy külvárosában. Egy olyan tánciskolát, ahol a hétköznapok elől menekülő kisemberek esténként szteppelni tanulhatnak. És akinek éppúgy nincs rendben az élete – mert egy ingyenélő pasi szipolyozza -, mint a többieknek.

A zongoránál minden este ott ül segítője, akit az a Szabó Éva alakít, akibe szerintem egy korosztály volt szerelmes a hetvenes években az Utánam srácok Lada Icujaként, vagy az Angi Vera kikapós Muskát Marijaként. A sértődékeny, magányos hölgy nem túl hálás figurájából igazi aggódó pótmamát formál a színésznő Szolnokon.

Huszárik Kata Verája a legjobban felépített figura. Talán azért, mert megjelenése, kérdezősködése és tudálékossága dob követ a társaság állóvizébe. Szerepe szerint kibírhatatlan és buta, a többiek legszívesebben megölnék a látszólag rendezett életű nőt. Akiről persze kiderül, hogy a párja miatt neki sem könnyű. A Csupa balláb egyik legmegrázóbb jelenete, amikor erre fény derül, és egy szempillantás alatt az utálatos nő a csapat részévé válik.

Gombos Judit huszonöt éve játssza a karakterszerepeket Szolnokon. Nem is érdemtelenül osztották rá Maxine alakját. Akár alpári ripacsot is formálhatott volna, ám nem megy le kutyába egy kis potya sikerért, hanem igazi, külvárosi, nagyszájú, valahogy felszínen maradni akaró karaktert formál. Mindezt zseniálisan jelleméhez illő jelmezekben.

Jankovics Anna, aki tavaly már könnyeket csalt a Szépségszalon nézői szemében, most sem okoz csalódást Sylviaként. Az önmaga alakjával elégedetlen fiatal lányt olyan szerethetően játssza el, hogy az ember tényleg elhiszi: nem a külső, a belső a fontos.

Császár Gyöngyinek ez alkalommal – a tavalyi két szobaszínházi szerephez képest – kicsit halványabb lehetőség jut. Nem tudom, hogy az eredeti darabban is gyengébb-e az afroamerikai hölgy karaktere, vagy csak Szolnokon húztak többet a szerepéből az időhiány miatt.

Viszont van ebben a darabban egy fiatal női szerep, amit Szolnokon Stelly Zsófia alakít kitűnően. Meg mondom őszintén, a darab után rákerestem az interneten, mert tudni akartam, hogy honnan pottyant ide ez a kora miatt pályakezdőnek tűnő színésznő. Aztán rá kellett jönnöm, hogy tavaly már láttam a székesfehérváriak Cseresznyéskertjében, és életrajza alapján messze nem nevezhető kezdőnek. Ha nemcsak erre a szerepre szerződött Szolnokra, akkor szerezhet még nekünk néhány kellemes estét. Két kiborulós jelenete van a Csupa ballábban, mindkettőre érdemes figyelni. Ahogy azokra a pillanatokra is, amikor a magányosan táncoló Mavist figyeli szótlanul a tükör mögül.

Román Judit – aki emlékeim szerint évekkel ezelőtt játszott már Szolnokon – önmagát kereső Andyja kitűnő partner Mészáros István Geoffrey-jához. A különös szerelmespár, akik képtelenek kimondani, hogy mit éreznek, akik képtelenek megváltoztatni életüket. Román Judit mást akaró, de a változástól megrémülő Andyja olyan hús vár figura, hogy akár a nézőtérről is lesétálhatott volna.

Mészáros István Geoffrey-ja pedig – minden elfogódottságomat elismerve – maga a tökéj. A Huszárik Katával folytatott kávézós beszélgetés, a Román Judittal megoldott lopott pillanatok, a suta mozgások és magyarázatok egészen fantasztikusak. Azt hiszem, az ilyesmire szokták mondani, hogy ha nem itt élnénk, már rég sztárt csináltak volna belőle, és alakjára évtizedekig futó sorozatot építettek volna.

Hogy ez még csak kilenc?

Nem, nem. Tíz. Mert mind a kilenc figurában ott a rendező, Radó Denise, aki nemcsak zseniálisan választott ismét darabot, de biztos kézzel vezette színészeit abba az irányba, hogy a lehető legjobbat hozzák ki magukból és a szövegkönyvből.

Aki nem hiszi, nézzen utána!

(A fotók a Szigligeti Színház honlapjáról származnak.)