Ismét egy olyan képeslap, amit a jobb alsó sarkában lévő felirat nélkül nehéz lehet elsőre azonosítani. A fotó előterében lévő házak ugyanis már negyven éve eltűntek, így a jól felismerhető épületek közül egyedül a nagyposta segíti az azonosítást. Illetve a Madas-házzal együtt a dátumozást.
A harmincas évek első felében, ha jól tudom, talán éppen 1934-ben állt meg a mai 1-es ABC parkolójában az a fényképész, akinek szerintem az volt a feladata, hogy képeslapként is használható fotón örökítse meg az éppen elkészült Madas-házat. Azt a gyönyörű, neobarokk, háromemeletes, alápincézett, földszintjén üzleteknek helyet adó bérházat, amit Madas Mihály, a múlt század harmincas éveiben Szolnok egyik legismertebb építési vállalkozója a Baross utca 7. számú telekre építtetett. És, aminek a helyén ma nagyjából a Baross utca négysávos útja, az egykori 4-es fut.
A fotót nézegetve, nekem úgy tűnik, hogy a Madas-ház földszintjén lévő üzletek a fotózás pillanatában még nem nyitottak meg. Ahogy a lehúzott emeleti redőnyökből is arra következtetek, hogy azon a bizonyos, hűvös tavaszi napon még a tágas, polgári lakásokat sem foglalhatták el a majdani bérlők. Madas Mihály befektetése az átadás küszöbén állhatott, amikor úgy döntött, hogy a kor szokásaihoz igazodva képeslapon is reklámozza egy kicsit az építményét. A képeslapoknak ugyanis jó száz éven keresztül ilyen funkciója is volt.
Mindazoknak, akik koruknál fogva nem emlékezhetnek az 1973 decemberére lecsupaszított majd felrobbantott házra, azoknak a figyelmébe ajánlható a Pelikán szálló parkolójánál lévő, Jászkürt utca 2. szám alatti bérház, illetve a Szapáry út és a Sütő köz sarkán lévő épület, amelyek szerintem nagyon sok hasonlóságot mutathatnak az egykori Madas-házzal. Aminek alig negyven évesen csak azért kellett elpusztulnia, mert útjában volt a Szolnok belvárosán áthaladó 4-es út rekonstrukciójának.
Ahogy a mellette lévő, a ma már szintén nem létező Csarnok utca másik sarkán álló, földszintes háznak is. Amit az hatvanas évekre már emlékezők Tiszavirág presszóként vagy cukrászdaként emlegetnek, holott a háború előtt Kalmár Mór vaskereskedése működött benne. Érdemes egy pillantást vetni a képeslap jobb alsó sarkában lévő üzlet két kirakatára, ahol a fő helyet a kerékpárok foglalták el, amelyek a harmincas években kezdtek Magyarországon elérhető, tömegcikké válni.
A Baross utca páratlan oldalán a vasútállomás felé haladva további olyan épületeket láthatunk, amelyek a hetvenes években tűntek el. Csak jóval távolabb, a Hősök tere után vehető ki a Kápolna utca sarkán álló gyógyszertár épületének tűzfala, illetve a kereszteződésen túli Hasznos ház teteje. Az utca végén, a távolban pedig a Gépipari jellegzetes, kontyos tetőszerkezetét látjuk.
A páros oldalon indulva a Sütő utca bejáratát rajzolják ki az árnyékok, majd a fa takarásában következik két olyan épület, amit majd csak a nyolcvanas években bontottak el. A Mészáros Lőrinc utca túloldalán pedig ott a szolnoki postapalota, ami ugyancsak a harmincas évek elején – nem sokkal a Madas-ház előtt – készült el, és a város kevés bauhaus épületeinek máig álló egyike. Az azon túl kikandikáló torony pedig a Mária utca sarkát jelöli mind a mai napig.
