A napokban került fel az egyik közösségi oldalra ez a fotó, mint ritkán látható szolnoki kép. A mai Szapáry és Baross utca torkolatát 1962-63 körül ábrázoló képeslapban azonban nem az az érdekes, hogy szerintem tízezres példányszámban jelent meg egykor, hanem az a sok apró részlet, amiket megőrzött.
A fotó bal oldaláról indulva találjuk a fotó talán legérdekesebb részletét. Ott ugyanis, ahol ma a Szapáry utca folytatása van a kereszteződésen túl, még csak egy keskeny, sötét sikátor indul. A képbe balról belógó fa koronája mögött ugyanis még áll az egykori Kereskedelmi Bank épülete. Az, amelyik a XX. század elején még szecessziós stílusban épült, és kapott harminc évre, ideiglenes fennmaradási engedélyt, mivel a helyére már a tervezésekor is utcát álmodtak. A második világháború azonban nem kedvezett az álom megvalósításának, így a hatvanas évek elejéig papíron maradt. Ha jól veszem ki a lomb takarásából, akkor e kép készítésének pillanatában már nincs meg az épület tetőszerkezete, azaz 1962-1963 körül dolgozhatott a fotós.
Tovább haladva a kép bal oldala felől indulva, láthatjuk, hogy a mai ruhabolt helyén, a sarki ház földszintjén rádió és televízió szaküzlet működött először, ugyanis ezt a házat nem sokkal korábban adták át. És ne felejtsük el, hogy a fotó a Magyar Televízió első adása után 5-6 évvel készülhetett, tehát a szolnokiak többsége számára ez a vágyak mintaboltja is lehetett. Ahogy a mellett lévő ház földszintjén lévő Óra-Ékszer bolt is, ami ezek szerint legalább öt évtizede őrzi profilját.
Érdemes egy pillantást vetni a Kossuth út folytatására is, azaz annak hiányára. A Kindlovics-bazár és a Tünde találkozásánál állva ma nem tudnánk ilyen fotót készíteni a Kossuth utca azon oldaláról, hiszen az Óra-Ékszere bolt épülete mellett ma már ott a „Fradi” ház. Az a társasház, aminek főhomlokzata a Kossuth térre néz, földszintjén pedig a színház jegyirodája található, és amit e fotó készítésekor maximum még csak alapoztak.
Állt viszont a Nerfeld-palota, azaz ekkor már a Centrum-sarok – ma az Árkád van a helyén -, ami ugye az 1969. április 11-ei tűzben sérült meg. Állítólag annyira, hogy menthetetlen volt, igaz, még évekig laktak benne emberek.
Érdemes megfigyelni a sarki, emeleti homlokzatát, ahol legalább négy alakból álló, gazdag falikép díszíthette az épületet. Ahogy a zebrával szembeni, emeleti erkély kovácsoltvas korlátjára is figyeljünk oda, ami ugyancsak az épület egykori gazdag díszítettségére utal. A ház földszintjén a hatvanas évek elején már az Alföld áruház működött, aminek kirakatait akkoriban divatos – és praktikus – napernyők védték. A ház tetején pedig ott az Állami Biztosító fényreklámja – szerintem a város első ilyen építménye -, illetve az első és második emelet, továbbá a földszinti portálok fölött is világító betűsorok láthatók.
Van még néhány érdekes apróság ezen a képen. Például a Nerfeld-palota előtt, a gyalogátkelő mellett álló vas villanyoszlop, ami a kép készítésének pillanatában szerintem legalább hatvan éves lehetett, és ami sok korábbi képeslapon is látható. De érdekes az utca fölé belógatott közvilágítási lámpatest is, ahogy az említett villanyoszlop lábánál lévő kő virágtartó, ami talán ma is a Szapáry úton árválkodik.
Tudom, egy újszülöttnek minden vicc új. Azonban ez nem egy ritka fotó, talán még színes verzióban is megjelent képeslapként. De szerintem nem is az a fontos, hogy sok vagy kevés van belőle, és ki, mikor fedezi fel először. Hanem mindaz a múltról szóló információ, amit egy ilyen hétköznapinak nevezhető, tömegesen kiadott anziksz is hordozhat.
