Ismeretlenül is utállak Cinti. Leginkább azért, mert egy olyan szellemi toprongyot sikerült magadba bolondítani, aki a képen látható módon, a Tisza-parti sétány mellvédjének összefirkálásával fejezte ki érzelmeit irántad. Akkor foglak kedvelni, ha primitív udvarlódat ráveszed, hogy lekaparja az üzenetét. És megérteted vele, neked nem itt kell üzenni, a rombolás nem lovagias cselekedet. Még akkor sem, ha úgy tűnik, Szolnokon ez bárhol és bármikor megtehető. Hiába kamera, hiába mindenféle őrség. Cinti! Legalább neked legyen eszed!

"A Molnárfecske-telep Szolnok legjelentősebb természeti értéke, az épített környezet és a természet együttélésének szép példája. Az ország legnagyobb ismert fészkelő telepe 1980 óta védett. A legtöbb fészek a Ságvári Endre körúton található..." Fészket még találtam, fecskét is láttam, de a védett telepre utaló emléktáblának jó ideje nyoma veszett. Igaz, nem a Ságváriról, hanem a Boldog Sándor István körútról, a piac közeléből. Nesze neked értéktár!

Vannak rossz kerékpártartók, rossz helyen lévő kerékpártartók és rossz helyen lévő, rossz kerékpártartók. Ez utóbbi dupla kategóriába tartozik a Tiszavirág híd város felőli lépcsője alá eldugott szerkezet, ami annak idején a hídhoz tartozott, korábban a téren állt, de pár éve "bemászott" a lépcső alá. (Két társa meg átellenben a füvet rongálja.) Használhatatlan eszközök. Csak a városképet rontják. Talán máshol kellene rejtegetni őket. Már, ha van gazdájuk. Aki figyel is rájuk.

Húsz méterre Szolnok főutcájától. A nagyposta mögött, az egykori telefonközpont mellett. Egy járdaszakasz, amelyik úgy tűnik, senkié. Mert, ha valakié lenne, akkor nem gyűlne ott több év lehullott levele és szemete, hanem olykor az a valaki csak takarítaná. Senki járdája, ami senkinek sem szúr szemet? Ami senkit sem zavar? És senki sincs, aki szóljon miatta a gazdájának? Ha így van, akkor Szolnok senki városa.