Sok kézen át kellett mennie 1948-ban ennek a háború előtt készült szolnoki képeslapnak, de úgy tűnik, senkit nem zavart, hogy akkor már lassan négy éve nem így nézett ki a mai Táncsics út vége. Avagy senki nem volt elég éber, és futni engedte a Trianonra is emlékeztető lapot.
Sejtem én, hogy a második világháború befejezése után három évvel nem az volt a legfontosabb probléma, hogy a korábban készült képeslapokat visszavonják, bezúzzák, és helyettük „ideológiailag” elfogadható verziókat gyártsanak. Ahogy persze a régi anzikszokat nézegetve azt is látom, hogy pár évvel később azonban ez is megtörtént, és nem nagyon hiszem, hogy Tibi – a mellékelt lap feladója – mondjuk 1950-ben is postázhatott volna egy ilyen szolnoki képeslapot.
Amin persze első ránézésre semmi különös nincs. Ha jól sejtem, a Tisza szálló tornyából készült a felvétel, ami a fotózás pillanatában a Horthy Szabolcs tér és az Apponyi Albert utca sarkát mutatja. Mivel a háttérben már látható a tárház, a fotózás időpontjáról annyit mondhatunk biztosan, hogy 1935 után kellett történnie. És mivel a Trianonra emlékeztető virágágyás is ott van még, illetve a növényzet alapján nyári a felvétel, azt is kijelenthetjük, hogy legkésőbb 1944 közepén dolgozhatott a fotós.
Megmondom őszintén, öt-hat éve pihen az albumomban ez a képeslap, és eddig semmi különöset nem láttam benne. Talán azért, mert viszonylag szokványos, sok lapon szereplő beállításról van szó. Ám napokban megfordítottam. Ezt a háború előtt készült lapot a postai bélyegző és a valamiért más színnel írt dátumozás szerint 1948. június 17-én adták fel. Márpedig a Gárdony és Fenyvesi kiadásában megjelent lapot számomra ez a tény teszi érdekessé.
Mert gondoljunk bele, hogy a második világháború befejezése után Trianon és a Nagy-Magyarország kérdését, a hátár revíziót, illetve mindent, ami a Horthy korszakra utalt, erősen zárójelbe tették! Azaz nem volt ildomos ilyesmiről még említést se tenni. Főleg nem nyilvánosan. Márpedig azzal, hogy ez a háború előtti képeslap még forgalomba lehetett, postára tudták adni, sőt a címzetthez is eljutott, arra utal, 1948-ban még kihagyott az éberség. Nem éltem abban a korban, csak olvasmány élményeim vannak, de nem lepődnék meg, ha később nem vont volna maga után komoly retorziót az éberség ilyen hiánya.
