2025.12.7. (vasárnap)

Évzáró köszönetek

Évzáró köszönetek

Dátum:

Köszönet mindenkinek, aki 2024-ben olvasott. Azoknak is, akik hasznos hozzászólásokkal vagy e-mailekkel reagáltak egy-egy írásomra. Köszönet az olyanok olvasóknak is, akik megértették, Szolnok "érted vitatkozom, nem ellened". A blogSzolnok 15. évfolyamát ezennel bezárom.

Köszönet mindenkinek, aki 2024-ben is – vagy éppen idén először – olvasott! Azoknak külön is, akik vették a fáradtságot, és nemcsak a közösségi oldalakon megjelenő bevezetőket, de a blogSzolnok.hu felületén a teljes cikkeket elolvasták. Megtisztelő, hogy az életükből hosszú-hosszú perceket a gondolataimra szántak. A statisztikákból úgy tűnik, ezek a percek összeadódva még mindig jóval nagyobb számot adnak ki, mint amennyi ideig ezeken a cikkeken gondolkodom, majd megírom.

Köszönet azoknak is, akik 2024-ben is – vagy éppen idén először – hasznos és értelmes hozzászólásokkal vagy e-mailekkel reagáltak egy-egy írásomra. Azt hiszem, többször leírtam már, de inkább megismétlem: nem gondolom, hogy mindent tudok, jól tudok, helyesen gondolok. Éppen ezért az ilyen hozzászólások engem is tanítanak, fejlesztenek, de talán az olvasókat is, akikben ismét felmerülhet az igény arra, hogy beszélgessünk.

Köszönet az olyanok olvasóknak is, akik 2024-ben is – vagy éppen idén először – megértették, amikor Szolnokról írok, szolnoki dolgokat kritizálok, helyi ügyeken háborgok, akkor „érted vitatkozom, nem ellened”. Azaz Szolnokért, a szolnokiakért, egy jobb és élhetőbb városért, a jövőnkért teszem mindezt. Lehet, hogy tévedek, de azt hiszem, gondolkodó, talán írni is tudó értelmiségiként nekem ez a feladatom.

Idén először mondhatok köszönetet azoknak, akik megtisztelték az Élő blogSzolnok előadásokat a Tisza moziban. Összesen huszonegy alkalommal, nagyjából félezren jöttek el, hogy meghallgassák az előadásaimat a városról vagy éppen a rendszerváltás előtti időszakról. Köszönöm, hogy így volt miért összerendezni egy-egy témáról az elmúlt évtizedekben szerzett ismereteimet. Azért pedig külön hálás vagyok, hogy milyen sok szolnokival megismerkedhettem és beszélgethettem.

Számomra is kicsit hihetetlen, de ezzel a cikkel a blogSzolnok 15. évfolyamát zárom le, ugyanis 2010. március elején kezdtem működtetni az oldalt.

Jövőre folytatom. Folytatjuk? Velem tartanak, követnek, olvasnak, hozzászólnak, esetleg találkozunk és beszélgetünk? Ne most válaszoljanak! Inkább következzen most az Önök életében is minél több nap pihenés, kikapcsolódás, családozás! Töltődjenek szeretettel!

Mi találkozzunk 2025. január 6-án! Szép karácsonyt, remek új évet!

Bajnai Zsolt

szerkesztő

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Parkoló

Az egykori Tüdőkórház néhai kertjének helyén pár hete adták át az Ormos Imréről - tudja már, még valaki, ki volt ő? - elnevezett parkot. Ez az első olyan szolnoki közpark, amely teljes egészében bekerített, nyitják, zárják, személyzet gondozza. És amit előbb adtak át, minthogy elkészült.

bSZ2011: Tegyük odébb a bilit

Mindenki dobjon be a közösbe 365 ezer forintot, és már el is tűnik Szolnok adóssága. Már, ha jól számolom az elérhető adatokból a fejenkénti adósságunkat. Rettenetesen sok pénzről van szó. A legjobb banki konstrukcióban is legalább 2 milliárd az éves kamat.

2010: Levizelt város

A következő írás, ahogy talán címe is sejteti, a jó ízlés határait feszegeti, ezért érzékenyebb olvasóinknak inkább a tegnapi cikket ajánljuk. Persze attól, hogy nem beszélünk a dologról, még létezik. Én is azért írok róla, mert megdöbbentett a szembesülés. De van remény.

Aranylakat és a három kívánság

Valami történik a belvárosi Tisza-híd Liget felőli oldalán. Legalábbis erre utalnak az Aranylakat teraszán megjelent téglahalmok, meg a világhálón keringő nem hivatalos információk, miszerint egy befektető társasházat kíván oda építeni. Azért ehhez fűzhetnénk némi megjegyzést.