Nem mindig jó, ha ez ember magasabb, mint egy palánk. Mert benézhet olyan helyekre is, amelyeket inkább titkolni kellene. És kiderül, mit takar a kerítés? Például a Sütő utcában, az egykori kertmozi helyén. Hát... Szemétdombot. Törött sörösüvegek gyűjteményét. Elvaduló növényeket. Hogy milyen állatok tanyáznak a kerítés mögött, azt talán ne is firtassuk. Végül is magánterületről van szó. Ahol bármit lehet. Szolnok közepén is. Vagy pláne. Amíg a kerítés nemcsak eltakar, de vissza is tart.

Amiért az is kikerülhet a belvárosi Tisza-híd korlátjára, hogy valamelyik kínaiba second hand bugyik érkeztek, vagy olcsó hurka a kolbászsütőben, netán ugyanitt Trabant eladó? A kulturális programok molinói rendben van. De ez? Ennyire kell a pénz? Vagy ennyire igénytelen valamelyik döntéshozónk? Tegyük már ki a fényképét a molinó mellé, hogy megtudhassa a város: ki ez a szellemi óriás. Aki szerint Szolnokon mindent lehet. Lemenni kutyába gombokért főleg!

A Baross utca páratlan oldalán áll ez a tábla, ami elvileg azt tiltaná, hogy a belváros felől érkezők befordulhassanak az Ostor utcába, illetve visszaforduljanak itt. A feltételes mód azért indokolt, mert a tábla jelenleg a kínai bolt felé van fordítva. Azaz oda tilos visszafordulni. Egyszer már morogtam az elforgatott táblák miatt. Most morgok újra, mert ez egy veszélyes szórakozás. És nem lenne tilos észrevenni.

Koszorú, koszorú, miért vagy olyan szomorú? Mert a neved szolnoki koszorú? Mert a helyed négy és fél hónappal a használatod után, a veled megkoszorúzott park bokrai alatt van? Nem vigasztal, hogy ez minden évben így történik Szolnokon? És az sem, hogy a város emlékműveinek tövei tele vannak hozzád hasonló, több hete-hónapja elszáradt, méltatlan koszorúkkal? Közös szégyenünk, hogy ünnepélyesen koszorúzni tudunk, de valóban, egy-egy ünnepségen túl emléket ápolni még nem.