– Miért éppen Szolnok az idei magyar vivicittá egyik vidéki helyszíne?
– Az elmúlt tíz évben Szeged és Kaposvár adott otthont a rendezvénynek. Ennyi idő elteltével azonban úgy gondoltuk, a csúcson érdemes abbahagyni, hiszen tavaly a somogyi megyeszékhelyen 13, a csongrádin pedig 10 ezren futottak velünk. Szolnoknak jelenleg nincsenek olyan futóhagyományai, mint mondjuk Kaposvárnak, bár minden versenyünkre nagyon sok szolnoki nevez. A Samsung futás óta nem is volt ilyen jellegű, ennyi embert megmozgató sportesemény a városban, ennek ellenére minden adott a sikerhez. Fontos szerepet játszott a döntésben az is, hogy Szolnok T-City város, így Pécs mellett idén itt rendezzük a másik fővároson kívüli vivicittát.
– Kaposvár és Szeged tíz évig adott otthont az eseménynek. Lehet, hogy Szolnokon is több éves hagyomány van születőben?
– Ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem szeretném. Most az a legfontosabb, hogy legyünk túl az első versenyen, és utána eldönthetjük, érdemes-e hosszabb távra építkezni. Az biztos, hogy csak egyszer megcsinálni egy versenyt sehol sem szerencsés.
– Hány nevezővel lennének elégedettek?
– Amikor Kaposváron elkezdtük kettő és félezer ember állt rajthoz. Hasonló számú nevező itt is nagyon jó kezdésnek számítana. De tulajdonképpen nem is a nevezők száma a lényeg, hanem az, hogy aki eljön, aki szeretne mozogni, valamit tenni a városáért, az érezze jól magát. Még azt sem mondom, hogy fussa végig a 3,1 kilométeres távot, mert ha valakinek úgy esik jól, nyugodtan gyalogolhat is. Lassan harminc éves ez a kezdeményezés. Olaszországban idén is 56 városban futnak egyszerre, világon pedig legalább háromszázezren csatlakoznak a vivicittákhoz, amelyek a belvárosok legszebb részeit érintik, hogy felhívják a figyelmet ezek megóvására. Azt valljuk, hogy a vivicittán mindenki győz, aki célba ér.
– Szolnokon merre halad majd a mezőny?
– A Kossuth térről közös bemelegítés után egy látványos starttal indulunk, majd a Kossuth út, Baross utca, Petőfi út, Meder utca útvonalon a Templom és a Sóház út érintésével, a Verseghy parkon át, a Kellner Gyula úton érünk vissza a térre. A Kellner Gyula utcát egyébként azért is érintjük, mert ezzel egy olyan helyi olimpikonra is emlékezhetünk, aki maratoni futóként szerzett bronzérmet.
– Ki állította össze a szolnoki útvonalat?
– Miután születésemtől 18 éves koromig Szolnokon éltem, és azóta is rendszeresen járok a városban, én javasoltam ezt az útvonalat. Nem a közlekedés felforgatása, hanem a város értékeinek a megmutatása vezérelt az útvonal kijelölésénél. Egyetlen fájdalmam, hogy a gyönyörű Tisza-partot ki kellett hagyni, aminek csak az az oka, hogy ennyi embernek az túl szűk lett volna.
– Említette, hogy akár végig is lehet sétálni a távot. A fővárosi vivicittán mégis komoly eredmények is születtek.
– Persze. És biztos vagyok benne, hogy Szolnokon is lesznek olyan helyi atléták vagy gyakorlott futók, akik jó eredményekkel teljesítik majd a távot. Őket díjazni is fogjuk. Ahogy azt a helyi és környékbeli iskolát is, amelyek színeiben a legtöbben neveznek a versenyre. A résztvevők létszámától függően pedig a Guriga Sportegyesület részesül majd a Telekom külön támogatásában.
(A szolnoki vivicittá futásra előzetesen is lehet nevezni a Sportcentrumban.)
