– Többen vagy kevesebb lesznek, mint tavaly?
– Azt hittük, hogy a válság miatt kevesebben jelentkeznek majd. A fesztiválszervezők között van is mostanában egy olyan mondás, hogy ?túlélni és túléletni?. Tavaly nálunk is volt egy kis visszaesés, de idén ezt már nem érzékeljük. Jó egy héttel az esemény előtt azt mondhatom, körülbelül ötszáz bográcsban készül majd szeptember 11-én a gulyás a Tiszaligetben. A jelentkező csapatok több mint a fele Szolnokon kívülről érkezik, de jönnek a Kárpát-medence minden részéről, sőt az USA-ból és Londonból is. A legnagyobb létszámban idén a Vajdaságból jönnek, harminc bográccsal jelentkeztek be.
– Lesz-e valami változás a korábbi évekhez képest?
– Minden évben, a pénztől függetlenül, igyekszünk valami újdonságot kitalálni. Régi álmom volt, hogy már péntekre is tudjunk programot kínálni, ami most végre sikerül. Az Országtánc keretében azt szeretnénk, ha egyszerre a lehető legtöbben táncolnának a Kossuth téren, és ezzel sikerülne megdöntenünk a bajaiak rekordját.
– Hogy kell elképzelni ezt a rekordkísérletet?
– Pénteken délután mindenkit a Kossuth térre várunk, ahol zenekari kíséret mellett a Tisza Táncegyüttes tagjai – hatalmas kivetítők segítségével – tanítják majd a táncot. Azt szeretnénk, ha legalább ezer-ezerötszáz pár táncolna majd egyszerre a téren, amit hitelesíteni is fogunk, hogy valódi rekord lehessen.
– Kell fizetni a rekordkísérletben való részvételért?
– Nem. Eredetileg úgy terveztük, hogy kérünk valami minimális összeget a karszalagokért, amiből a hangosítást meg a színpadot fedeznénk. De aztán kiderült, hogy több lenne a kiadás az adminisztráció miatt, mint a bevétel. Ezért úgy döntöttünk, nem lesz belépő, viszont adományokat gyűjtünk a tavaszi árvízkárosultak javára.
– Visszatérve magára a gulyásfesztiválra. Mennyire lett ismert az elmúlt bő évtizedben?
– Ahogy Békéscsabát a kolbásszal, Kalocsát a paprikával, Baját a halászlével, Szolnokot ma már a gulyással kötik össze az emberek. Amikor 1999-ben elkezdtük, akkor talán 10-15 ilyen rendezvény volt az országban, ma viszont már sokkal több esemény közül kell kitűnnünk. Szerencsére évközben sokfelé hívnak bennünket, amikor nemcsak a gulyást, hanem a szolnoki fesztivált is népszerűsítjük.
– Szolnoki a gulyás?
– A gulyás egy jellegzetes alföldi étel, így akár szolnoki is lehetne. Igaz, a gulyást általában mindenhol ugyanúgy készítik. Van azonban egy 1890-ből származó recept, a Gulyáshús, amit Szolnokon jegyeztek fel, és az egy kicsit különbözik a tradicionális gulyástól.
– Ha Ön egy jó gulyást akar főzni, hogy készíti?
– Birkából vagy marhából szeretem csinálni, és inkább vágott fűszereket szeretek használni, kakukkfüvet, bazsalikomot, csombort vagy lestyánt. A gulyás egyébként egy nagyon egyszerű étel, hiszen annak idején a pusztai embernek nem volt ideje órákig a kondér mellett ülni. A gulyás lényege, hogy a krumplin kívül minden hozzávalót az elején belerakunk, alágyújtunk és hagyjuk, hogy negyven-ötven perc alatt elkészüljön. Ebből a szempontból hasonlít a bajai halászlére is, aminél szintén ez az indítás a különlegesség, és nem a tészta.
– Egyébként mivel foglalkozik két fesztivál között?
– Szervezem a következő fesztivált, hiszen ennyi pénzből egy ekkora rendezvényt csak így lehet összerakni. Évente 40-50 helyen tartunk bemutatót, ami segít a fesztiválra és Szolnokra irányítani a figyelmet. Én nagyon szeretem ezt a vidéket, a Tiszát, a várost, imádom az Alföldet. Nem akarok belőle többet megmutatni, mint ami valójában.
