(Nyári ismétlés. Ez az írás 2014. június 4-én jelent meg először.)
Lehet, hogy sokan azt mondják, az utcai óráknak ma már semmi értelme. Addig voltak fontosak a városok közterületein, amíg nem volt minden embernek karórája. A zsebekben lapuló, egyre okosabb telefonok korában pedig már kifejezetten feleslegesek. Ennyi erővel persze az utcatáblákról és házszámokról is lemondhatnánk, hiszen a bennünket egyre inkább foglyul ejtő mobilok a tájékozódásban is segítenek. És a noteszeket, naptárakat és névjegyzékeket is kidobhatjuk. Igaz, ezt a hozzáállást azonnal felülbíráljuk, ha a mobilt elvesztjük, otthon hagyjuk, avagy csak elfelejtjük feltölteni.
Sajnos nem tudom, hogy Szolnokon voltak-e olyan legendás órák, mint a fővárosban, amelyek alatt nemzedékek találkoztak és adtak egymásnak randevút. Igaz, a budapesti Széll Kálmán (Moszkva) tér vagy éppen a Blaha Lujza téren az egykori Nemzeti Színház közelében álló időmérő is már csak a múlté. Szolnokon viszont van még néhány utcai óra, amelyek közül némelyiket talán érdemes nemcsak megőrizni, de használni vagy csak olykor rájuk nézni.
Elsőszámú, közterületi időmérő kedvencem a Szapáry úton található, és igazság szerint kicsit nehezen vehető észre. Fel kell ugyanis emelni a tekintetünket, valahogy úgy, mintha valamelyik templomtorony órájára szeretnénk pillantani. A nagy OTP épületének homlokzatán található. Bár jó szem kell hozzá, de vitathatatlan, hogy működik. Valamiért van egy olyan érzésem, hogy hasonló óra volt – avagy hasonlót terveztek – az SZTK főbejárata fölött is. Oda, ahol ma már csak egy befalazott lyuk látható.
Ugyancsak kedvenc közterületi óráim közé sorolom a nemrégiben megújult két katolikus templom tornyában lévő, hatalmas időmérő szerkezeteket. Korábban már jeleztem, hogy számomra egy alföldi város templomtornya működő óra nélkül megbecstelenített óriás csupán. A belvárosi nagytemplom tornyában lévő ráadásul nem csak mutatja, de „mondja” is az időt, hiszen felújítása óta negyedóránként kongat. Továbbá ki is vannak világítva, így a sötétben megfáradt városi hajósoknak is irányt mutatnak.
A szolnoki, utcai időmérők sorában a top listám harmadik helyét egy olyan óra foglalja el, amit szégyenszemre évekig nem vettem észre. Csak most, hogy az utcai órákról akartam írni, ötlött szemembe a Jubileum téren, a Volán forgalmi irodája fölött lévő, méretes és jól látható szerkezetet. Gondolom, nem most került oda. Viszont tényleg jó szolgálatot tehet legalább az indulásra váró buszsofőröknek és a járatokra váró utasoknak.
Nem utcán, de közforgalmú helyen található Szolnok talán legismertebb „közösségi” órája. A vasútállomás várócsarnokának posta felé eső végére szerelték fel, szerintem lassan négy évtizeddel ezelőtt. Jelentőségéből sokat vesztett az azóta felújított, elektronikus menetrendtábla miatt, amin azért praktikusabb helyen van a pontos időt mutató óra.
A felsorolásom végére két olyan órát hagytam, amelyek elbontásáért nem nagyon hullatnék könnyeket. Az egyik a Hatvanassal szemben, a Jókai utca torkolatánál áll, és lényegében egy reklámeszköz része. Érdeme maximum annyi, hogy jó évszázada is általában hirdetőoszlopok tetejére telepítettek utcai órákat. Igaz, azok tetszetősebbek és persze még nem digitálisak voltak.
Ugyancsak reklámoszlopon találjuk a belváros másik utcai, digitális óráját a Sütő utca és a Baross utca találkozásánál. A burjánzó növényzet miatt persze ma már nem lehet minden oldalról észrevenni, és a számlap tükröződése miatt sem mindig olvasható tökéletesed. Ha jól emlékszem, valamikor a nyolcvanas évek végén, a sarki, kék borítású bankszékház építésekor állították fel.
(Ha tud még hasonló, „közösségi” órákról, írja meg!)
