– Nyugodt és vidám három hónap van mögöttem, tehát gondoljátok meg, mivel indokoljátok, hogy ide rángattatok – dobta a Tisza mozi kávézójának egyik asztalára Gerzson a tárcáját, majd lendületesen letelepedett az egyik székre. – Amennyiben a Szapáry úti bankrablásról, netán a feltételezett elkövetőjéről akartok dumálni, akkor bedobok egy sört, és viszlát.

– Ugye, hogy a rendőrség is tud az 1989-es rablásról – nézett ártatlan szemekkel Csilluska, aki bármikor előadást tudott tartani a turisztikai desztináció menedzsment szépségeiről, ám a szarkazmus kifejezést egy illetlen szónak gondolta. – Egyébként meg miért jöttünk volna össze három hónappal az osztálytalálkozó után?

– Mert kíváncsiak vagytok, hogy miután sikerült az osztálytalálkozó másnapján Ványai miatt összetörnöm a szolgálati kocsimat, miként lehetek még mindig rendőr.

– Miért, értesz máshoz? – Nézett volt osztálytársára fülig érős szájjal Jozsó, ám a címzett nem poénként értelmezte a kérdést. Azonnal felugrott és az asztal fölött áthajolva, szikrázó szemekkel tornyosult Jozsó fölé.

– Kiváló verőlegény lehetnék Olajos Toni bandájában, és például felkeresnélek, hogy kiverjem belőled azt a sok idiotizmust, amivel lassan harmincöt éve csak bajba sodorsz.

– Csak huszonöt – próbálta tompítani a feszültséget Csilluska.

– Harmincöt – nyelt nagyot Jozsó. – A Közgé előtt az általánosban is együtt jártunk, a Münnichbe.

– Ne szólj közbe – csapott az asztalra Gerzson. – Ha szeptemberben nem viszed fel Ványait a repülőtérre, hanem átadod Toninak, akkor már rég nem kellene ezzel foglalkoznunk.

– Ezek szerint mégsem volt olyan nyugodt az elmúlt három hónapod – tette a füredi kapitány vállára a kezét Szolnok ismert ügyvédje, Traktor, aki pár másodperccel korábban lépett be a kávézóba.

– Nem hát – ölelte meg fülig érő szájjal másik osztálytársát az imént még kakaskodó rendőr. – Előbb ezt a viccpatkányt kellett kiszabadítanom Toni karmai közül – mutatott Jozsóra -, aztán a város legnagyobb gengszterét, aki egy lelki toprongy, kellett ápolgatnom, mert naponta járt a nyakamra, hogy higgyem el, addig nem nyughat, amíg nem számol le az anyja gyilkosával. És nem tudtam vele megértetni, hogy Ványait nem ismerem, sőt soha se ismertem…

– De szemét vagy – szólalt meg Csilluska.

– …, ha meg mégis, akkor az egy olyan barom, aki biztos nem rabolhatta ki a nagy OTP-t.

– És elhitte? – Húzott egy széket az asztalhoz Traktor.

– Frászkarikát. Egy idő után összebarátkoztunk, azóta meg együtt járunk a Tiszaligeti strand meleg vizébe áztatni magunkat.

– Egy vízben az ellenséggel – próbálkozott újra Jozsó.

– Átadlak neki – dörrent rá Gerzson. – De ezt hagyjuk, nem adhatom ki a kapcsolataimat.

– Ványait sem? – Nézett rá Traktor.

– Hogy jön most ide az a szemétláda?

– Nekem azt írta, hogy tőled is segítséget kért.

– Mert még kitől?

– Például tőlem. Nekem az volt a dolgom, hogy derítsem ki, milyen jogi következményei voltak annak, hogy ő kirabolta a Szapáry úti bankfiókot.

– És mit írtál neki?

– Hogy nincs nyoma bankrablásnak, így nem tudok jogi következményeket sem kideríteni. Mire Ványai azt válaszolta, hogy ha neki nem hiszek, akkor legalább neked higgyek, mert nálad vannak bizonyítékok. Azt állította e-mailben, hogy te megtaláltad egy sikkasztási ügy aktáit, de azok olyan vaskosak, hogy csak személyesen tudod átadni. Tulajdonképpen a dossziékért jöttem.

– Ugye, hogy Ványai bankrabló volt – lelkendezett Csilluska.

– Ja, ő az ismerős tettes – mosolygott Jozsó.

– Ekkora szarkavarót – nézett rájuk a fürdei kapitány. – Ez játszik velünk.