Egy épület karakterét felújítás címén alapvetően megváltoztatni, szerintem olyan, mintha egy régi versben kicserélnénk a ma már alig használt szavakat, és itt-ott aktualizálnánk, a rímeket és a versszakok számát meghagyva. A József Attila úton álló, legalább 50 éves, egykor a Térképészeti Hivatalnak otthont adó épülettel nagyjából ez történt. Ráadásul az eredmény az egyen hungarocell borítás, egyforma vakolat és a mindenünnen visszaköszönő műanyag nyílászárók. Lehet, hogy korszerű, de unalmas lett a valamikor majolikával borított egyedi kinézetű épület.

Azok a sárga drótüvegek talán már ötvenévesek is elmúltak. Akkor kerülhettek az egykori tiszaligeti TITÁSZ-üdülő erkélyére, amikor azt nem kevés társadalmi munkával megépítették. Jó ideje nincs már TITÁSZ, és társadalmi munka sem, ám azok az üvege még bírták. A Tiszavirág-híd mellett is 13 évig. Aztán történ valami. Fokozatosan és szisztematikusan múltidőbe kerültek. Nincs tanulság, nincs következtetés, nincs már sárga drótüveg.

Elkezdődött a Mária és a Templom utca sarkán, lényegében a Szentháromság tér oldalában az egykori Lestyán-féle ház bontása. Ha ezzel párhuzamosan kikerült volna egy beruházási tábla, ami egyértelműen elárulja, hogy mi a tulajdonos szándéka és mire kapott engedélyt, akkor meg lehetne előzni a találgatásokat. Tényleg lebontják? Valóban háromemeletes társasház épül ide is? Jogos vagy jogtalan az aggodalom? Csak azért, mert sem a tulajdonos, sem az engedélyeket kiadó város nem kommunikál a szolnokiakkal. És hallgat a körzet önkormányzati képviselője is. Vagy nincs itt semmi látnivaló? Közünk?

Néhány funkció nélkül maradt oszlopnak új szerepet találtak az utcára üldözött dohányosok, a Madách utca elején, az egykori telefonközpont bejáratánál. Mert hová is lehetne itt dobni a csikket? A földre? Onnan egyszerűen össze lehet söpörni. A kukába? Az nincs a környéken. Valami saját kis csikktartóba? Az túl európai lenne. A legkézenfekvőbb helyre? Igen. Be kell gyömöszölni a cigarettavégeket a régi oszlopok tetejébe. Majd csak lesz velük valami.