– Apád hova lett? – Nézett körül a törött karú pincérlány a Mátyás király úti lakás szűk folyosóján, miután egy törölközőbe csavarva kilépett a fürdőszobából.

– Nem tudod, hol a gatyám? – Kiáltott ki a felfüggesztett közlekedési rendőr a szobából, majd hogy nyomatékot adjon kérdésének, egy kispárnát maga előtt tartva ismét meztelenül lépett ki a folyosóra.

– Honnan veszed, hogy Zolika nővére a századossal akar egyezkedni? És ki az a százados? – Mérte végig Bán lánya a többieket.

– Apád?

– Bocs, de nagyon kellene a gatyám. Tényleg, hova tűnt Bán?

– Ki az a százados? Egyébként Editért ment a rendőrségre. Ő tudjátok, hogy ki?

– Edit? A faterod nője – jelentette ki vigyorogva a pincérlány, és a pucér férfit félrelökve berontott az utcai szobába. – Szerintem. Már bocs, ha ezt eddig nem tudtad.

– Nincs köztük semmi – vágott közbe a pucér rendőr, aki hirtelen a hátsójához kapva a kispárnát a pincérlány után sietett. – Edit Zolika kollégája volt. Azt hiszem, ő keverte bele apádat ebbe az egészbe. Miért éppen most ment el Editért? – Nézett Bán lányára, aki követte őket a szobába.

– Mert miközben ti pucéran rohangáltatok, Edit telefonált, hogy azonnal menjen érte, mert kiengedték – és lehuppant egy régi fotelba, egyáltalán nem zavartatva magát attól, hogy a másik kettő, kissé lengén öltözve egy gatyát keres. – Honnan tudod, hogy Zita egyezkedni akar? És tényleg Kadlacsekkal kufircolt?

– Honnan tudnám? Azonnal felhívott – ült le a franciaágy szélére a fiatal rendőr. – Engem meg ő kevert bele ebbe az egészbe, hogy a rosszseb enné meg.

– Ne bosszankodj szép szemű – emelte fel mutatóujján a megtalált alsónadrágot a pincérlány. – Ennek köszönheted, hogy összejöttél velem.

– És mit mondott még?

– Ki? – Nézett értetlenkedve Bán lányára Lacika. – Ja! Zita. Hogy tegnap délután éppen Kadlacsekkal kufircoltak, amikor az az állat százados rájuk rontott, mire a vezér infarktust kapott. Ma reggel a Tündében találkoztak újra. Mármint a századossal, aki egyébként egy dörzsölt zsaru. Zolika halála ügyében is ő nyomozott. Szóval, ma reggel ismét találkoztak, mert a százados Zolika elgázolt főnökének a noteszét és telefonját akarná. Mivel azonban nálunk van, vagyis Editnél, pontosabban Edit tudja, hogy hol, Zolika nővére felhívott, hogy kössünk üzletet.

– És mi lenne az üzlet?

– Mi átadjuk neki a telefont és a noteszt, amit ő akkor ad tovább a századosnak, ha Zolika minden vagyona rendben a nevére kerül.

– És ez nekünk miért jó?

– Azt nem mondta. De Zita soha nem volt egy bonyolult teremtés. Ennyit mondott, hogy adjuk neki a telefont és a noteszt, mert akkor nekünk se esik semmi bajunk.

– És odaadjuk?

– Ha kiírjuk az adatokat, meg lemásoljuk a noteszt, akár oda is adhatnánk. Világosan kiderülhet ugyanis belőlük, hogy Gulyás kiknek a pénzét forgatta, milyen bulikban voltak benne. Sőt, talán az is, hogy Gulyás véletlenül halt meg, vagy valaki segített neki.

– Miért nem adjuk mi a századosnak? Nem lenne egyszerűbb ezt az egészet a rendőrségre bízni?

– A magam részéről nem vagyok biztos abban, hogy a százados az igazság oldalán játszik. Túl sok minden utal arra, hogy a Kadlacsek úrnak is a zsebében volt.

– Ha már előkerült a gatyád, beszélhetnénk a Madas-ház kincséről is? – Nézett ártatlan szemekkel a franciaágyon ülő párra Bán lánya.