Mikor lettünk beoltva gondolkodás ellen? Egy rendelő felújítása mindig öröm. Szandaszőlősön is. A bekerítést ugyan meg tudom érteni, de van vele problémám. Adott esetben a bezárt kerítéskapu és a bejárati ajtó közötti távolság. Merthogy felújítás ide, drága beruházás oda, maradtak az ajtóra ragasztott tacepaók. Rajtuk a rendelési idővel. Ami a kerítésen túlról elolvashatatlan. Ha már kerítésre futotta, egy vállalható hirdetőtábla sokba került volna? Apró, de hasznos figyelmesség lenne.

Hosszú hetek óra hiányzik a vízelvezető csatorna fedele a Tisza hajósok terén, a kerékpáros rámpa alján. Ennek következtében egy jókora lyukkal ér véget a lejtő. Ami nagyobb kerekű bringával is veszélyes, kisebbel vagy netán műanyag motorral maga a sors kísértése. Kinek kellene arra járni, hogy észrevegye a hibát? Akikre a város gondjait bíztuk, se gyalog, se kerékpárral nem járják Szolnokot? Egy kis odafigyeléssel megelőzhető lenne a baj!

Ez most egy ismétlés, hogy bemutassam: tévedtem. Két év alatt sem szakadt be az úttest a Mártírok útján, a "dohányfermentáló" közelében. A fotó ma is készülhetett volna. Két éve ugyanis csak süllyed az úttest, amire az autósokat tábla figyelmezteti, a buszon utazókat meg a jármű és a fejük bólintása. Mennyivel lennénk előbbre, ha két évvel ezelőtt kijavítják itt az utat? Lehet, ez egy kísérlet arra, hogy kiderüljön: milyen mélyre süllyedhetünk még?

A belvárosi templommal szemben gyönyörűen felújítottak egy régi szolnoki házat. Az utcafrontra tetszetős ereszcsatornákat tetetett az építtető. Hiba volt? Nagy a baj, ha igen. Mert a hiba nem nála van. Ha el akarták lopni, miért hagyták félbe? Ha csak rongálni akartak, miért nem tört el a kezük? Hol a hiba?