Szeszélyes és csapadékos a június. Ezt fűkaszával és kaszát fogó emberrel se lehet bírni. Avagy tekintsük extra szolgáltatásnak, szolnoki turisztikai attrakciónak, hogy a déli városrészben embermagasságú gazdzsungelen át vezet a kerékpárút. Nem csodálkoznék, ha valamelyik bozótból Sir David Attenborough lépne ki kamerával, mert itt forgatja a legújabb, vadvilágban játszódó természetfilmjét.

Unom magam, hogy még mindig képes vagyok bosszankodni Szolnok elképesztő állapotban lévő közterületi közműszekrényein. Amelyek körül felújítják a járdákat, rendbe teszik a parkokat, ezek meg maradnak a maguk igénytelen valójában. Különösen szép példány tanulmányozható a Baross és a Boldog Sándor István utcák kereszteződésében, a volt pártház tövében. Bár, ahogy a mögötte lévő raktárt nézem, nem lóg ki a környezetéből.

A segélyhívószám évek óta 112 Magyarországon (is)! Tehát tegyük fel először azt a kérdést, hogy hihetünk-e egy olyan cég reklámjának, amelyik tévedésen alapul. Illetve mélázzunk el azon is, hogy mi a teendő azzal a kéretlen reklámmal, amelyik még rongál és kárt is okoz. Szolnok belvárosát megszórták ezzel a matricával. Aminek az üzenete, hogy félrevezetéssel akarnak ügyfeleket szerezni, az ügyfeleknek kárt okozva. Lehet kezdeni a lekapargatást!

Csak szólok, hogy a Szandára vivő kerékpárút régi 4-esnél lévő csomópontjánál, a belvároshoz közelebbi alagút kijáratánál egy ideje vak az egyik közlekedési tükör. Aki szokott bringázni, az tudja, milyen jól jön egy ilyen tükör, amikor a csengő nem segít, mert a kitakart irányból érkező kétkerekes kolléga zenét hallgat. Kerékpárral is lehet nagyot esni. Nem tudom, ki a kezelője a város kerékpárútjainak, de talán majd itt is újra lehet látni és látszani!