Lehet humor, lehet street art, lehet kedves fricska vagy ordenáré szemétség az egykori pártház mögött álló - térdelő - Ivó lány kezébe törött poharat rakni. Avagy mindez lehet a belvárosi átmulatott éjszakák jelképe, üzenete, összefoglalója vagy a bulikból kimaradó városlakók képletes képen törlése. De nem lehet csak egy törött pohár, meg egy szobor, meg egy város külön-külön!

Kertész leszek, kapát veszek, és mondjuk, gyomlálok. Előtte persze tájékozódom, hogy Szolnok közepén, az Árkádok-ház és a járda találkozásánál lévő növények jogilag kinek is a tulajdonát képezik. Mert az egy dolog, hogy szerintem irtó rondán néznek ki. Hisz mi van, ha valaki a gyomokat valami önkifejezéstől vezérelve növeszti. Lehet, hogy ezért nem zavarja sem a közterületeseket, sem a városi kertészeket. Vagy nincs kapájuk.

Nálam senki sem örül jobban a szolnoki kerékpárút fejlesztésnek. Azt is elfogadom: aki pénzt ad, némi reklámot vár cserébe. De hogy ezt a kis táblát így kellett beállítani a Hősök terére, képtelen vagyok elfogadni. Nem lehetett volna a sarokra, egy fa takarásába, egy közeli falra? Értelmetlen is, hisz itt olvashatatlan. De belepiszkít a tér képébe. Tényleg ennyire igénytelenek vagyunk és nem gondolkodunk?

A kiskereskedelem pörög, a gazdaság fejlődik, Szolnok épül. Legalábbis erre enged következtetni az SZTK sarkánál megvalósult beruházás. Új büfékocsit vontattak a város legocsmányabbja helyére. Kolbász, hurka, lángos - csak tessék! Persze a régi kocsit se dobjuk ki, hátha jó lesz még valamire.Igényesség Szolnok közepén. (Ha megtehetik, miért ne?)