Kis túlzással, akár egy ültő helyünkben is kiolvashatnánk a Szolnokhoz sok szállal kötődő Benedek Szabolcs tavasszal megjelent regényét, mert amolyan legjobb értelemben vett ponyva. Nekem azonban csak az estéim voltak a Vérgrófra, de nem bántam azt a kéthetet, amikor ezzel bő száz évvel ezelőtt játszódó történettel feküdtem.
Elsősorban azért nem, mert az író szórakoztatóan teremti meg a korabeli főváros atmoszféráját. Komolyan mondom, fél oldal elolvasása után, már a XX. század elejének Budapestjén éreztem magam, ahol bármelyik pillanatban felbukkanhatott egy ismerős utca vagy egy, az irodalomtörténet lapjairól megismert híresség. Ebben az értelemben a Vérgróf számomra egy jól megírt időutazás, korabeli útikönyv és irodalmi arcképcsarnok egyszerre.
Másodsorban azért nem bántam, hogy a Vérgróffal jó ideig napi kapcsolatban álltam, mert egyetlen este sem kellett azt éreznem: egy történetben tapicskolok hosszasan. A Vérgróf ugyanis legalább négy párhuzamosan, önállóan is élet- és regényképes sztori, amelyekről eleinte nem is lehet tudni, mi közük egymáshoz. Később viszont olyanok lesznek, hogy folyamatosan furdalja az oldalunkat a kíváncsiság, mi is történhet az éppen nem olvasott másik szálakon. Emiatt pedig pillanatok alatt kikapcsol az ember agya a napi rutinból, és már ott lohol a rejtélyes bűntényt kutató nyomozó, a még rejtélyesebb gróf, vagy éppen az utcalányok, netán a színházi karriert feladó „szépasszony” nyomában.
Harmadsorban azért örülök, hogy esélyt adtam ennek a regénynek, mert messze nem az bontakozott ki belőle, amit az előzetesek alapján vártam. Szerintem ugyanis a Vérgróf se nem vérben tocsogó krimi – sőt még kriminek sem nevezném -, se nem vámpíros történet. A Vérgróf több izgalmas mese, amiket úgy tállal a szerző, hogy az utolsó oldalakig sem lankad a kíváncsiságunk. Sőt, amikor a végén sem oldja fel az író egyértelműen az általa teremtett titkokat, akkor sem csapjuk falnak a könyvet, hogy be lettünk csapva, hanem csak ülünk, kombinálunk magunkban, és izgatottan várjuk a beígért folytatást. Hátha, abból az sül ki, amit mi gondolunk.
Nyárra, strandra, szabadságra, édes semmittevésre ennél jobb új könyvet hirtelen nem is tudnék ajánlani. Kényeztessék magukat, és induljanak a múlt századi elejének Budapestjére, ahol fura figurák keresztezik egymás útját Benedek Szabolcs jóvoltából!
