Szerencsére nem vagyok járatos ilyen épületekben, így csak megérzésre mondom: az ország egyik legszebb környezetében áll lassan fél évszázada a szolnoki MÁV kórház. Ami valamikor kedvelt képeslap téma is volt, így az anzikszok megőrizték az épületnek azt újkori képét, amit mi már sose láthatunk.
Akárhogy kőrözök képzeletben a városban, csak arra jutok, hogy az egykori Zagyva-meder helyére – vagy partjára – épített kórház az első igazán nagy közjóléti beruházás a város 1956 utáni történetében. Mert ugyan a színház felújítása korábban készült el, ám az nem volt teljesen új építmény. A Damjanich uszoda fedett-lelátós részét is csak pár hónappal – de lehet, hogy csupán pár héttel – korábban adták át, ám az sem méreteiben, sem költségvetésében nem vetekedhetett az új kórházzal. Ahogy a Kossuth téren, a Ságvári körúton és a színház mellett épülő lakóházak sem, ráadásul azokat nem is tekinteném közjóléti beruházásnak. Ahogy az 1965-ben átadott pártházat sem, ami pedig minden tekintetben az átalakuló Szolnok első „nagyberuházása” lehetett. Ám méretei alapján simán lehagyta az 1967. június 9-én, a vasutasnapon átadott MÁV kórház és rendelőintézet.
Hogy az egykori szolnoki vár mellett épült kórház miként nézhetett ki nem sokkal az átadása után, azt a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat képeslapjai segítségével idézhetjük meg. Mivel építési törmeléknek és felvonulási épületnek már nyoma sincs a mellékelt két képeslapon, feltételezhetjük, hogy mindkettő az átadás után készült. És mivel a színeset 1971. január 5-én adták postára, és a növényzet mindkettőn elég hasonló, talán nem tévedünk, ha azt mondjuk: ez a két lap valamikor 1967 nyara és 1970 nyara között készült. Sőt, azon se lepődnék meg, ha kiderülne, hogy a fotós, Dollinger Erhardt ugyanazon a napon készítette volna ezt a két képet. Egy kissé felhős, ám de forró napon, amikor az új kórház udvarán pálmafákat fújdogált a szél.
A színes képeslapon jól látszik, hogy a rendelőintézet bővítése csak az átadás után készült el. Illetve az is, hogy a kép közepén látható tűzfalra csak később került fel az a jellegzetes, „alumínium” műalkotás. Továbbá, hogy a hatvanas évek végére a kórház melletti lakótelep is elkészült, holott 1967 elején, a közeli KISZ bizottság helyén még a városi kertészet működött. A fekete-fehér lap pedig arra emlékeztet, hogy a kórház kerítése melletti terület csak jóval később – emlékeim szerint a nyolcvanas évek elején – lett a város egyik felkapott utcája. Akkortájt, amikor már nem csak egy Wartburg árválkodhatott a kórház hátsó parkolójában.
